Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 93. A gyulai vitézek bugaci portyázása (Szép ének a katonákról, az 156o-as évek első fele)

Vég-Gyulábul szépen kiindúlának, Kapitántul gyorsan kifordúlának, Szerencsére sohul nem találának. Gondolák bogy Tiszán általmennének, Az Tiszának révére bogy érének, Tömörkénnél Tiszán általmenének. Kecskemétnek pusztájára ménének, Napló helyre homokvölgyben érének, Az homokat híjják Bogacz-homoknak. Mikoron az nap immár feljött volna, Homok tetején őrállót hattak vala, Az őrálló Buda felé néz vala. Az őrálló, vitézeknek ezt monda: „ímhol látok egy szép veres zászlót, Zászló alatt egy fekete sereget. Vég-Gyulából az miért kijöttetek, Ingyenmajdan azokat meglelitek, Ezek nyilván tudom bizony törökök!" Beké Pál az monda az vitézeknek: „Ezek sokan vadnak az mint mi látjuk, Homokvölgyben mi magunkat bevonjuk. Ezek vadnak ötszázan vagy hatszázan, Mi peniglen vagyunk csak másfélszázán Sok törökkel szemben menni hiában!" Hegedűs János mihelyen ezt meghallá, Beké Pálnak legottan ez szót monda, Az vitézek előtt így pirongatá: „Mire mostan Beké Pál megijedtél, Vég-Gyulábul minem azért kijöttél, Hogy te mostan török előtt elbújnál? 139