Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 80. Bornemisza Benedek várkapitány dúlással, fosztogatással vádolja Mágocsi Gáspárt (Bornemisza Benedek levele, 1559)

erősítve, de mégis őfelsége ama katonáival és más gyalogosokkal együtt, akiket most az enyémből fogadtatok zsoldba, én is előkészülök, hogy [csak] vérrelkörömmel [harcolva] foglalhatják el a várost. Bízom a jóságos és magasságos Istenben, hogy a királyi felség eme Gyula várának nem fognak tudni ártani. Kelt Gyula várában, 1556. június 20-án. Mágocsi Gáspár levele Nádasdy Tamás nádorhoz, 1556. jún. 20. Kiadva: Georgius Pray: Epistolae procerum regni Hungáriáé, pars III., Posonii, 1806., 90-93. old. Latin. Kristó Gyula fordítása. - Az eseményre 1. Tibori János: Békéscsaba története a Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig, Békéscsaba, i960., 17-18 old.; Kristó Gyula: Békéscsaba, 33. old. Helyesen mutatott rá Virágh Ferenc (Török hódoltság Gyula térségében, 10. old.), hogy miközben „a két király csapatai egymás ellen küzdve gyengítették a Gyula körüli katonai erőt, amire a törökellenes harchoz szükség lett volna, a törökök nem tétlenkedtek." 80 Gyula várában személyi ellentétek is nehezítették a hatékony védelem ügyét. Egymást érték a várkapitányok, a vár vezetői elleni kivizsgálások. 1554-ben Henyei István várparancsnok és Mágocsi Gáspár lovaskapitány között robbant ki ellentét, kölcsönösen vádaskodtak egymás ellen. A kamarai vizsgálat egyiküket sem marasztalta el, mivel igazolást nyert, hogy híven, becsülettel szolgáltak, de egymással nem tudtak elfogadható viszonyt kialakítani. Ezért Henyei távozott Gyuláról, s 1554-1559 között Mágocsi lett a gyulai vár vezetője. Mágocsit 1559-ben Bornemisza Benedek váltotta fel, aki dúlással és fosztogatással vádolta meg Mágocsit a nádorhoz intézett levelében. Nagyságos és énnekem kegyelmes uram. Mig én élek, az én szolgálatomat és hívségemet ajánlom Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak. Hiszem, hogy te Nagyságod emlékezik én felőlem és az én eljevésemrül Pozsomból [Pozsonyból], mikor én Nagyságodtól el búcsúztam: mely nagy kegyelmesen, szép beszéddel, nagy szép igiretvel és adománnyal Nagyságod maga ajánlásával mint atyafiát ugy bocsáta te Nagyságod engemet. Ezekért az hatalmas isten adjon minden jót Nagyságodnak, kegyelmes uram, mert én nem tudom miképen tudjam meg szolgálnom Nagyságod ennyi sok jó akaratját én hozzám. Bizodalmom nagy vagyon, istennek utánna, te Nagyságodban. Könyörgök az ur istenért Nagyságodnak, ne hagyjon ilyen nagy szükségben, Mely nagy szertelen illen végházban hagyának: valahon mi lőn, mindent el takarának, sem itt benn, sem ott kinn semmit nem hagyának; amennyit itt benn hadtanak is, higyje Nagyságod, kevés vagyon jó benne, kit Nagyságod megért 120