Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 79. Mágocsi Gáspár gyulai várparancsnok a János Zsigmond-párti urak kastélyait dúlja (Mágocsi Gáspár levele, 1556)

akit befogadta őket. Élükön Patócsy Boldizsár áll, aki azok összes, hozzá csat­lakozott seregeivel és Kászim pasa török hadinépével e napokban Zarándon tá­borba szállt, az egész vidéken híresztelték, hogy aki nem lázad fel és nem követi János király fiának pártját, a törökök által szolgaságra kerül feleségével és gyer­mekeivel együtt, azok pedig, akiket így megragadhattak, ostor révén megtör­tek, ott a váraikban késlekedés nélkül tanácsot tartottak a törökökkel, hogy mit kell azokkal tenniük. Eközben a kiváló ifjú, Abrahámfi (Abramfy) Imre titok­ban Csaba (Chyaba) nevű kastélyából, mely ide legalább egy mérföld, a Jenő­ben tartózkodó pártütőkhöz ment, és ott Patócsy Boldizsártól, a lázadók kapi­tányától pénzt kapva esküt tett, hogy maga is János király fiának pártját követi, és ama lázadókat a törökökkel együtt kastélyába befogadja, hogy e kastély erős biztosítása után a hadinépekkel és másokkal az egész mezőségi földrészt maguk részére elfoglalják, és hogy innen gyakran tesznek majd Gyula felé kitöréseket, s ha lehet, Gyula városát felégetik, hogy így ama vár ostromának gondját meg­könnyítsék. Én mihelyt megbízható kémeim által értesültem, hogy milyen szándékaik vannak, meg akartam akadályozni vállalkozásukat, a leggyorsabban felszereltettem néhány kisebb ágyút, és ugyanazon nap éjjelén, amelyen vállal­kozásukról értesültem, az összes itt lévő katonával, lovassal, puskás gyalogossal és hajdúval a csabai kastélyra támadtunk, egész éjjel bátran ostromolva, tá­madva, nyilazva [azt], ugyanis eléggé megerősített volt kőerődítményekkel és toronnyal, és mikor már jól megvirradt, roham révén elfoglaltuk halottak és vérontás árán, maga az ifjú Abrahámfi is övéi közül néhánnyal együtt megöle­tett. Ott volt nála Patócsy Boldizsár és Radák László egy-egy szolgája, az ost­rom során mindketten fogságba estek, de Patócsy Boldizsár szolgája, midőn egy gyulai katona elfogta, miközben az elaludt, megszökött, e tettért őt [a katonát] megbüntettem, bár nem kellett volna. A másik szolga, Radák Lászlóé, itt van börtönben. Végül is az erődítményeket és a tornyot fenekestül leromboltattam és a kastély árkait feldúlattam, az egész kastélyt felégettettem. Egy másik kas­télyt, néhai Székely (Zékely) Benedek fiainak Megyer nevű kastélyát szétrom­boltattam. Veszélyes volt számunkra, mert közel volt ide. Nem messze van egy harmadik kastély is, Sarkad nevű. Az ifjú Sarkady Farkas, ama kastély ura el­jött ide hozzám, nagy esküvel fogadta, hogy őfelsége hűségétől nem fog eltán­torodni. A lázadók megtudván, hogy Csabát elfoglaltuk és felperzseltük, és hogy Megyert leromboltuk, azonnal a török Lippára mentek, a pártütők pedig Je­nőbe tértek vissza. Most ismét Kászim pasát tüzelik fel, hogy jöjjön velük együtt e varos ala, es vagy égesse fel vagy foglalja el Most tehát Kászim pasa készülő­dik, Holom, temesi szandzsákbég pedig Belgrád felé tart, hogy a szerbiai csa­patokat ránk vezesse. Nem tudom megerősíteni, hogy e várost nem tudják el­foglalni vagy felperzselni, ugyanis tágas, és középen silány sövénnyel van meg­nő

Next

/
Thumbnails
Contents