Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás eredményeinek elemzése - Az állatállomány fejlődése 1717–1730 között

1717 1720 I. 1720. II. 1721 1725 1730 Öcsöd 43 74 52 50 74 116 Vésztő 69 56 56 26 102 75 Berény 64 Vári 2 74 72 22 42 68 Doboz 8 27 28 26 46 46 Gella (Gerla) 29 40 36 30 23 29 Szent-András — 16 49 Nemes-Kereki — 8 36 Fás 32 Összesen 938 1057 956 863 1163 2791 Mindvégig Békésnek volt a megyében a legtöbb ökre, de a fejlődés nem volt egyenletes, és elmaradt a megye átlagos fejlődése mögött. Az 1717-es szintet még 1725-ben sem tudta újra elérni, 1730-ban az állomány 158,63%-a volt az 1717-esnek, szemben a megyei átlag 297,55%-ával. 1717-ben a megye ökörállományának 32,73%-a volt Békésben, 1730-ban csak 17,45%-a. 1717-ben Szeghalom állott Békés mögött a második helyen, 1730-ban a negyedik helyre szorult vissza, Csaba és Gyula előzte meg. A megye átlagos fejlődésétől elmaradtak még: Füzes-Gyarmat, Vésztő, Öcsöd, Gerla, Doboz, Vári, Tárcsa és Gyoma. Várinak és Gerlanak 1720-ban, Vésztőnek 1725-ben több ökre volt, mint 1730-ban. Az átlagosnál gyorsabban fejlődött, bár visszaesésekkel, Csaba, Gyula és Körös-Ladány. A következő táblázat a tehénállomány alakulását tükrözi. 1717 1720 I. 1720 II. 1721 1725 1730 Békés 308 317 219 238 741 676 Gyula 66 64 69 49 174 531 Csaba 20 64 87 79 160 329 Szeghalom 212 311 177 241 320 670 Füzes-Gyarmat 147 142 111 138 150 413 Körös-Ladány 78 68 36 35 140 421 Tárcsa 77 29 114 205 Szarvas 54 154 Gyoma 7 54 30 126 183 66