Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás eredményeinek elemzése - Az állatállomány fejlődése 1717–1730 között

1721 és 1725 között mindenütt felgyorsult a fejlődés, a juhállománynál rohamossá vált. 1725 és 1730 között mindenütt rohamossá vált a fejlődés, kivéve a disznóállományt, amely visszaesett. A legnagyobb mérvű a fejlődés azoknál az állatfajtáknál volt, amelyeket korábban elhanyagoltak: a juhnál és a méhnél. Legkisebb mértékben a disznóállomány fejlődött. 1725-ig több volt a disznó, mint a juh, 1730-ban a juhok száma már több mint kétszerese volt a disznókénak. A lóállomány gyorsabban fejlődött, mint a tehén, de 1730-ban még úgy is majdnem 3000-rel több tehén volt a megyében, mint ló. Az ökörállomány majdnem 3-szorosa, a tehénállomány majdnem 4 %-szerese, a lóállomány majdnem 6-szorosa, a juhállomány több mint 10-szerese, a disznóállomány több mint 1%-szerese, a méhallomány több mint 7-szerese lett 1730-ra az 1717-belinek. Az állatállomány fejlődését több körülmény akadályozta, elsősorban az elvándorlás. Több körülmény segítette, nem utolsósorban az új települések. A számok azt mutatják, hogy a segítő körülmények erősebbek voltak, mint az akadályok. • A következőkben azt vizsgálom, hogy az állatállomány jelentős fejlődése 1717 és 1730 között miként jelentkezett a megye egyes helységeinél. Minden állatfajnál külön-külön nézem az állomány alakulását, 6 összeírás adatait vetve össze, darabszámban. Az első táblázat az ökörállomány alakulását mutatja. 1717 1720 I. 1720 II. 1721 1725 1730 Békés 307 269 210 205 258 487 Gyula 63 80 73 36 111 303 Csaba 12 81 86 75 114 307 Szeghalom 210 204 132 174 99 259 Füzes-Gyarmat 123 90 75 116 34 179 Körös-Ladány 72 54 20 32 67 257 Tárcsa 56 24 48 79 Szarvas 49 155 Gyoma 8 60 47 72 134 Kétegyháza 116 65