Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

VII. fejezet. A török hódítás - Békés megye pusztulása

rovót, hogy az Ecsedről kapott nyers arany- és ezüstmennyiséget csak a gyulai őrség zsoldhátralékának törlesztésére szabad fordítani.

13 Ez a nehéz helyzeten azonban továbbra sem sokat javított. 1557-ben 9311 forint volt a tényleges jövedelem, ugyanekkor csak zsoldra kellett volna mintegy 30 000 forint, úgyhogy 1559-ben Bornemissza Benedek így kesergett Nádasdy nádornak: (Gyulának) „... mindenestől fogván sincsen több nyolc avagy kilenc ezer forint jövedelménél. Itt pedig Nagyságos uram tartok negyedfél száz (350) drabantot és vagyon hat száz lovag, kiknek fizetnem kellene... ha ő felsége gondot nem visel reá, fizetést nem teszen ide ő felsége, bizony el vész ez ház, mert. . . nem tudom hol szerét tennem, avagy ő felsége küldje oly emberét ide, ki meg tudjon ennyi sok vitézlő népet elégíteni, mert bizony énnekem nincs annyi fejem, hogy azt tudjam mívelni, maga tudja Nagyságod, hogy én.sem vagyok azért mindenestől fogván bolond. Harmadszor is kenyergek Nagyságodnak, ő felsége viseljen gondot reá, mert ha gondot nem visel reá, bizony mondom Nagyságodnak, hogy ez háznak el kell veszni. . ."

14 Ugyanerről panaszkodott 1561-ben az új kapitány, Kerecsényi László is, mondván, hogy a sok jövedelmet jelentő „jó városok, faluk", amelyek azelőtt Gyulának fizették az adót, most a király parancsa értelmében Egernek adóznak. Ezekben az időkben a kevés jövedelmet a végvárak kapitányai természetesen úgy igyekeztek pótolni, ahogy éppen tudták. Az is előfordult, hogy saját jövedelmükből előlegezték meg a szükséges összeget, mint ahogy Kerecsényi kapitány is írta egyik levelében: „. .. ő felsége két hópénznél többet nem adott. Azután mind az enyémmel tápláltam őket, míg marhámból tartott... mind zálogba adtam."

15 Természetesen ezt azután igyekeztek később valahogy visszaszerezni, ha másként nem ment, akkor a vár környékén élő nép terheinek jogtalan növelésével. Ezért is szökött el mintegy 8000 jobbágy Gyula térségéből, amire Miksa meg is intette Kerecsétiyit, mondván, hogy bánjon az emberekkel „oly mértékletességgel és emberséggel.. . hogy inkább az ott maradást és az ama vár számára szükséges szolgálatok és adók teljesítését vállalják . . ."

16 Mindenesetre az 1560-as évek elején az egyre nehezebb helyzetben lévő gyulai várat az udvar igyekezett megfelelő támogatásban részesíteni. Kerecsényi Alsó-Magyarország 6 vármegyéjéből portánként 2 forintot szedhetett be,

17 s ezt még az egyre nehezebbé váló viszonyok ellenére is biztosította 1564-ben Ferdinánd, portánként 1,5 forintra szállítva le ugyan az összeget, viszont ezt a pénzt a várkapitány már hét vármegyében szedhette be.

18 Az ilyen nagy területről történő pénzbeszedés nehézségeiről már szóltunk, úgyhogy Gyula anyagi viszonyai nem is rendeződtek megfelelően. 1564-ben a kamara biztosai ellenőrizték a gyulai várőrség zsoldjegyzékét és elismerték, hogy a kincstár 7011 fo-inttal tartozik Kerecsényinek.

19 Ezért az udvar 1566-ban a morvaországi adókból 10 000 forintot Gyula várának rendelt. Mindez azonban legfeljebb pillanatnyilag enyhíthetett a nehézségeken, mert ekkor már Kerecsényi - saját állítása szerint - 60 000 forintot vett fel kölcsön a vár ellátására.

20 A hat-hét vármegye adóját figyelembe véve elméletileg nagy jövedelemmel rendelkezett Gyula vára. A török terjeszkedésével azonban mindinkább csökkent az a terület, amelyre a gyulai kapitány ténylegesen számíthatott. A korábbi uradalmi jövedelmek (cenzus, robot, halászat, ajándék, borkimérés) mellett egyre fontosabb lett az egyházi tized, bár - mint említettük - ezt is egyre kisebb terü-