Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

kon - ez másutt is gyakori jelenség volt -, ezt a kilenced kiterjesztése útján érték el. A korábban pénzben megváltható, vagy előre meghatározott mennyiségű gabonaszolgáltatást (akó-, vagy köbölgabona) a kilenced beszedésével cserélték fel; a gabonakilenced (nóna) mind gyorsabban, még a borkilencednél is szélesebben terjedt. E folyamat eredményeképpen a gyulai várbirtokon az 1550-es évek végén minden falu mindenfajta termesztett gabonából köteles volt kilencedet adni: tehát búzából, árpából, zabból és kölesből.

28 Ennek eredményességét az alábbi adatok segítségével szeretnénk érzékeltetni: a gyulai uradalomnak 1519-ben gabonakereskedelemből 225 forint jövedelme volt, az eladott gabona kizárólag kilencedből származott.

29 (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vár majorságföldjein ekkor nem termeltek gabonát, de azt a vár szükségleteire fordították, ennek felel meg egyébként Brandenburgi György már idézett utasítása is.) 1557-ben azonban a gabonakereskedelemből már 2808 forint volt a haszon, ami a 1519-i eredmény tizenháromszorosát jelenti. Ez az összeg azonban már mindenféle számbajöhető forrásból, tehát a majorsági földművelésből, kilencedekből és malomjövedelmekből származó gabona eladásából folyt be.

30 A pénzjövedelem minden eszközzel való fokozása néha odáig fajult, hogy a kilenced fejében beszedett gabonát a földesúr saját szegénysorsú jobbágyainak adta el.

31 Jelentős haszonnal járt az állatokkal, elsősorban a szarvasmarhával történő kereskedelem is. A szarvasmarha mindenekelőtt külkereskedelmi cikk volt, s a főurak megbízottaik útján nagyban űzték az adásvevését.

32 0 Mesrt u. ábra: Szántó- és szőlőművelés robotjával tartozó falvak a gyulai uradalomban 1560 körül (Mafcsay Ferenc i. m. 35. lapján közölt térkép alapján.)