Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

A gyulai uradalom urai közül többről tudjuk, hogy szintén jelentős tételekben foglalkozott ezzel. Brandenburgi György az 1520-as években Gyula állattartó gazdáitól több ízben is vásárolt szarvasmarhát sziléziai export céljára. Kerecsényi László várkapitány is vásároltatott többször szarvasmarhát, amit aztán megbízottai osztrák piacokon adtak el.

33 Jelentős kereskedelmi cikk volt a fentieken kívül még a bor is. Történelmi borvidékeink már abban az időben is kiváló minőségű borai külföldön igen kelendőek voltak. A minőségileg gyengébb borok a határokon belül kerültek forgalomba. E borok leginkább az uradalmakon belül találtak gazdára, méghozzá feudális jellegű kötelezettségek keretében. Az uradalmak központjába bekerült dézsmaborok értékesítése úgy történt, hogy a földesúr kötelezte falvait a neki már egyszer beadott bor kimérésére.

34 Ez kétféle módon történt. Egyes uradalmakban azt határozták meg, hogy mennyi időn keresztül kell a falvakban a földesúr borát mérni, másutt - így volt Gyulán is - meghatározott mennyiségű bort kellett egy-egy faluban a földesúréból eladni. A gyulai uradalom falvaiban az 1550-es években átlagosan 1-2 hordóval kellett kimérni, viszont az 1560 körüli urbáriumban már nagyobb tételeket is találunk. Így például Bánhegyes és Eperjes falvakban 3-4 hordó földesúri bort kellett eladni. A kimérendő uradalmi bormennyiség növelése ekkor már jól megfigyelhető, hiszen például Kondoros kötelezettségei között azt olvashatjuk, hogy bár azelőtt jog szerint

35 2-3 hordó bort tartoztak kimérni, most kötelesek állandóan a földesúr borát mérni, s erre erőszakkal és elnyomással lesznek kényszerítve. Ugyanerre kötelezték Bánkuta lakóit is, pedig ők azelőtt egyáltalán nem is voltak kötelesek bort kimérni.

36 A kocsmáitatás jelentőségét néhány adattal érzékeltethetjük a legjobban: 1553-ban a borkimérésből származó jövedelem az uradalom 5 falujában meghaladta a 100 forintot:

37 Décse 288 forint 70 dénár Békés 245 „ 8 „ Szénás 179 „ 58 „ Kondoros 113 „ 72 „ Vadász 106 „ 49 „ Összehasonlításul csak annyit jegyzünk meg, hogy például Kondoros egy évre fizetendő cenzusa (lásd a Függelék c. részben) 41 forint volt, tehát még a felét sem érte el a borkimérésből származó összegnek,

38 pedig ekkor még Kondoroson nem is volt a jelzett módon megszigorítva a borkimérés. A váruradalom teljes pénzjövedelme 1557-ben 9311 forint volt és ennek több, mint fele, csaknem 4800 forint a kocsmáitatásokból folyt be. 1558-ban pedig a borkimérési jövedelem községenként a következőképpen alakult:

39 Békés 606 forint 48 dénár Berény 39 ,, 50 „ Gyúr 63 „ 15 „ Kondoros 65 „ 43 „ Szénás 143 „ 90 „ Décse 102 „ 81 „ Bánhegyes 124 „ 8 „