Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

termést adott. A 116-117 holdat kitevő majorsági terület természetesen nem tartalmazza az összes allódiális földeket, hiszen e majorságokból került ki a széna, az épület- és tűzifa is.

25 A gyulai várbirtokon fekvő aliódiumok léte a földesúri árutermelés kibontakozásának természetes előfeltétele volt. Az erre történő törekvések megvalósulását erőteljesen befolyásolta a török terjeszkedés, amely ösztönzőleg hatott ugyan ideiglenesen a majorsági gazdálkodás fejlődésére, de megváltoztatta annak funkcióját, hiszen a majorságokon termelt cikkek nem árut képeztek többé, hanem részint a megnövekedett várőrség azonnali ellátására, részint egy várható ostrom idején felhasználandó tartalékok biztosítására szolgáltak. Az allódiális fejlődés hatása mindenesetre egyértelmű: a majorságok területi növekedése a jobbágygazdaságok rovására történt, hiszen a már említett módozatok, tehát az erdőirtás, legelők, gyepek feltörése és az aliódiumokhoz csatolása a jobbágyok számára az ezek eddigi közös haszonvételéből való kiszorulást jelentette. A majorsági gazdálkodás másfelől - a földesúri árutermelés érdekeiből fakadóan - gátat vetett a mezővárosi és falusi parasztság árutermelő, kistulajdonosi, kiskereskedői fejlődésének. Ezen a ponton eltérés mutatkozik a nyugat-európai és a magyarországi mezőgazdasági fejlődés között, hiszen a fentiekből következően nálunk egyre inkább eltűnőben volt az árutermelő paraszt típusa. Míg a gyulai uradalomban 1539-ben ezernél is több jobbágy tudott volna 100 forintot kölcsönadni földesurának,

26 addig a jobbágyok vagyoni állapota hamarosan jelentősen megromlott. Ez nemcsak a török terjeszkedéssel magyarázható, hanem azzal is, hogy azokat a kereskedelmi lehetőségeket, amelyek Gyula lakói közül megélhetésszerűen kereskedelemmel foglalkozó, vámmentességben részesülők

27 és a környék jobbágyai között virultak, egyre inkább a földesurak sajátították ki. A paraszti árutermelés amely a XV. század második felében még sakkal jelentősebbnek mondható a földesúrinál -, piacát a városi polgárság jelentette. Ezeket a piaci-kereskedelmi lehetőségeket a XVI. század földesurai igyekeztek minél nagyobb mértékben kihasználni, elhódítva eközben a jobbágyoktól a bor, a gabona és az állatok legfontosabb piacait. Ugyanakkor a feudális jellegű termény járadékok fokozásával - hiszen ebből származott a földesúr árujának nagyrésze - kisajátította a parasztok értékesítésre szánható termékfeleslegét. Ezzel viszont megjelent Magyarországon is a kereskedő, majd árutermelő főúr típusa. b) Földesúri árutermelés és kereskedelem A török terjeszkedése előtt a kereskedelmi lehetőségek csábítása olyan erős volt, hogy a földesurak minden eszközzel árukészleteik növelésére törekedtek, mivel a majorsági gazdálkodás korlátlan fejlesztésére ebben az időszakban még nem nyílott lehetőség, a földesúr magánkezelésben lévő földjei jóval kevesebbet jövedelmeztek annál, mint amennyit értékesíteni tudott volna. Ebben a helyzetben megnövekedett a terményjáradék (munera, muneralia, victualia) szerepe, amelynek fokozását vidékenként eltérő módon biztosították. A gyulai várbirto-