Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

V. fejezet A GYULAI VÁRBIRTOK ÉLETE E fejezetünk célja a gyulai váruradalom XVI. századi gazdasági élete egyes, eddig kevéssé vizsgált kérdéseinek áttekintése, elsősorban abból a szempontból, hogy megfigyelhetők-e, s ha igen, milyen mértékben tapinthatók ki a várbirtok gazdálkodásában a kapitalizálódás csírájára utaló, a bérmunka kezdetleges formáit felhasználó árutermelés, illetve a fokozott pénzbeli haszonra törekvő földesúri kereskedelem elemi jegyei. Ez a jelenség a XVI. századi Magyarországon a különböző földrajzi adottságok miatt általában kétféle tendenciában jelentkezett: vagy a nemesi birtok tért át a fejlettebb szintű, de robotmunkát még nagymértékben igénybevevő árutermelő gazdálkodásra, ami a majorságok fejlődését vonta maga után; vagy az egyes parasztgazdaságok váltak árutermelővé, ami a feudális járadékok sokféleségének rovására a pénzjáradék növekedését eredményezte.

1 Bár a két tendencia ellentétes vonásokat mutat, nemegyszer megfigyelhető közöttük egyféle sajátos kompromisszum: az árutermelés útját kereső jobbágygazdaságok terményfeleslegét a földesúr feudális eszközökkel kisajátítja, hogy ezáltal saját kereskedelmi tevékenységéhez minél több árumennyiséget biztosítson. Mint a következőkben látni fogjuk, ez volt a jellemző a gyulai váruradalom gazdasági életére is. Ennek a területnek a gazdasági fejlődésére - mint azt már jeleztük is - a XVI. század közepén negatív hatással volt a török veszély, amelynek eredményeként éppen a politikai élet zavartalanságát igénylő fejlettebb termelési módszerek erőteljes fejlődése maradt el. Ezen túlmenően a mohácsi csata utáni időszakban a két király viszálya, majd az 1540-es évektől kezdődően a török terjeszkedés a várbirtok termelőerőinek nagymérvű pusztulását is okozta. Mivel a fentiek miatt megnőtt a vár hadászati jelentősége, ez kihatott természetesen az uradalom életében betöltött szerepére is. Tulajdonképpen a vár lett a gazdasági központ, itt rendezték be a gazdálkodáshoz szükséges létesítményeket: gabonatároló helyeket, vermeket, pincéket stb. is. Míg ebből következően a királyi várakban gyakran a kapitány lett egyben a birtok gazdasági vezetője, tiszttartója (praefectus), a várőrség élelmezési biztosa és az uradalom udvarbírája (provisor) is,

2 Gyulán, legalábbis 15 5 2-től kezdve a katonai és politikai ügyekkel foglalkozó várkapitány és a gazdálkodást irányító provisor tisztsége teljesen elkülönült.

3 A váruradalom életének vizsgálata során az alábbiakban a már említett szempontokat kívánjuk figyelem előtt tartani. Mint arról már szóltunk, a XVI. század zűrzavaros politikai és katonai helyzete a gyulai várbirtok gazdálkodását