Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)
II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL
Ami odalent Nagyszénáson történt, ami az előtérben játszódott le, azt újra egeszében el kell ismételnem, hogy azután bebizonyíthassam az eddigi ítéletek s különösképpen a legutolsó ítélet tarthatatlan voltát. De ezeken a perrendszerű, teljes érvényű bizonyítékokon kívül rá kell mutatnom vádlóim erkölcsi szavahihetőségérc is, és azokra a motívumokra, amelyek őket közös kívánságukban, az én mielőbbi áthelyeztetésemben ilyen eszközök használatára sarkallták. Úgy érzem, hogy ezek elhallgatásával magam is hozzájárulnék elítéltetésemhez, mert hiszen nem lehet közömbös dolog az, hogy kik azok, akiknek senki által, sehol, be nem bizonyított vádjai alapján oly súlyos ítélet hozatott! Az igazgató-tanító az iskolában a fiú gyermekekkel szemben a legbrutálisabban járt el: pálcával elverte, megpofozta őket, hajukat kitépte, kabátjánál fogva a menynyezetből kiálló szegre akasztotta. Kollégái közül üldözte azt, aki nem járt vele lumpolni s nem fizetett neki (aki meg vel,e tartott, az napokig mulaszthatott, bent maradt a községben s a gyerekek várták a ...tanyán!) így üldözte ki onnan közvetlen elődömet, Kontsek Lázár állami tanítót is, aki állásáról lemondva azt annak idején egy elkeseredett levélben nyilvánossá gra is hozta. Az iskolai ünnepélyek után szinte kötelezővé tette a kocsmában való megjelenést s az alkoholellenes iskolai ünnepély után a tantestület alkoholba temetkezve csúfolta meg tanítását, s maga az igazgató ilyenkor a legbotrányosabban berúgva tért haza nem egyszer a kocsmából. Az én felfogásom a nép erkölcsi felemeléséről, neveléséről és műveléséről félelmesen közismert volt. A brutális verekedések ellen tantestületi ülésen is, magánbeszélgetés közben s nyilvánosan újságokban is kikeltem. A kocsmázásokban nem vettem részt, ellenben úgy tanítói, mint nevelői feladatomat a leglelkiismeretesebben igyekeztem betölteni. Hát hogyne lettem volna én gyűlölt, mielőbbi áthelyezésre alkalmas . . . izgató stb. az ő szemükben?! . A jegyző? . . . Manzel Gyula nagyszénási községi jegyzőt Békésvármegye alispánja 20603-911 sz. véghatározatával hivatalvesztésre ítélte, kimondván őt az 1886. évi XXII tc. 90 §-ának a.) pontjába ütköző, hivatali kötelességének megszegése és hanyag teljesítése ál,tal elkövetett fegyelmi vétségben vétkesnek; miután előzőleg rendbírsággal sújtva két ízben fegyelmileg büntetve volt s akinek elítélésénél - amint a hivatkozott véghatározat indokolása mondja: „nyomatékos súlyosbító körülménynek kellett venni a nagyfokú szabálytalanságok sokaságát s azt a körülményt, hogy mulasztásaival egyeseknek és a községnek is kárt okozott, végül, hogy négy esetben a felek ál,tal reá bízott illetéket rendeltetési helyére csak a vizsgálat megejtése után juttatta el." Vagyis sikkasztott: Ám ez a jegyző még mindig hivatalban van, mert ugyanaz a fegyelmi választmány, amely engem most az újrafelvételi eljárás során hivatalvesztésre ítélt, ezt a jegyzőt annak idején kisebb pénzbírsággal sújtva állásába visszahelyezte. Az ilyen emberek be sem bizonyított vádjai alapján elítélni s oly súlyosan elítélni valakit, csak a középkori inkvizíciós idők erkölcsi felfogásának mértékével lehet. De mindezen figyelmen kívül nem hagyható erkölcsi és ténybeli okokon kívül: tagadom, hogy államellenes cselekményt követtem volna el. Elvégre is a törvény, amelynek alapján az ítélet kimondatott, világosan körülírja, hogy mily cselekmények tekintendők államellenes cselekménynek és pedig:
