Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)
II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL
II. az egész fegyelmi ügy aktáiból megállapítható, hogy velem szemben azon inkvizíciós elv érvényesült, hogy: mert vádlott vagyok - még mielőtt bebizonyítást nyert volna - bűnös is vagyok s ártatlanságom bizonyítása engem terhel. És bár a modern bűntetőjog áttörte azt a sok évszázados inkvizitórius eljárást s az annál használatos módszert: az én fegyelmi ügyemnél, mégis mint visszajáró kísértet az egész vizsgálat során ott lengett a középkor sötét szelleme: vádlóim valótlan állításaikat legtöbb esetben meg sem próbálták bizonyítani; elfogadtatott bűnösségem megállapításának igazolására olyan tanúvallomás, amely egy harmadik ki sem hallgatott személynek szájába adatott, mint olyan, amely tőlem eredt s amelyet az egész eljárás során beigazolni nem sikerült (Klósz, Bárány, Pál István, Letavec) és ab ovo [eredendően, eleve] hiábavalónak bizonyult minden törekvésem arra nézve, hogy a tárgyilagos igazságot diadalra juttassam. A hamis tanúvallomások és hamis jegyzőkönyvek döntő érvényesüléssel nehezedtek a mérleg egyik serpenyőjébe és nem az igazság kiderítése, hanem az én elítélésem volt a fő cél. Ezt bizonyítja az egész eljárás. Az igazságnak minden érdektől mentes, elfogulatlan értékeléséről szó sem volt. . . . Ezen elszomorító tények mellett vigasztaló és biztató az a tudat, hogy Nagymél,tóságod amidőn ezekről a visszásságokról értesült, tiszteletreméltó személyes beavatkozásával lehetővé tette az újrafelvételi eljárás megindítását s bizakodom, hogy az iratok figyelmes átvizsgálása után az igazság meggyőző ereje s a minden elfogultságtól mentes ítélet az én teljes felmentésemet fogja maga után vonni! I. 1912 év május havában mint az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke kihallgatásra jelentkeztem az átnyújtandó memorandum ügyében. Neiszer Antal min. osztálytanácsos úr fogadott, aki az akkor készülő fizetésrendező törvényjavaslattal szemben kifejtett minden egyesületi és hírlapi akciót renitenciának [engedetlenségnek] s a szolgálati viszony meglazítására irányuló vétségnek mondott, amelyért engem sőt, amint mondotta: „...ha kell az egész kart felfüggesztik." Amiért pedig mi küzdöttünk, az: az állami tanítók szomorú helyzetének lehető méltányos rendezése volt, amelyet azonban a javaslat sem valósított volna meg. Elnökké történt megválasztásom alkalmával az egyesület Magyarország tanügyi életének három kiváló munkását, - kik igaz progresszív emberek is - tiszteletbeli tagjának választotta... ezt Neiszer Antal, osztálytanácsos úr a miniszter úr provokálásának minősítette. És kifejezetten megtagadta azt a jogunkat, amely minden polgárt, tehát tanítót is megillet, hogy ideálunkért: a modern népnevelésért törvényes eszközökkel, egyesületi határozatokkal, hírlapi cikkekkel küzdhessünk, sőt ezen törekvésünket, állam-törvényellenes cselekedetnek minősítette, amelyet - szerinte - a hatalom nem tűrhet. Kijelentette, hogy az általam képviselt egyesület, ha azon az úton halad, amelyet részünkre őméltósága kijelöl, akkor az én „kiváló képességeimnek" - így mondotta őméltósága hajlandók érvényesülést engedni. Tehát a kilátásba helyezett egyéni érvényesülés fejében a közgyűléstől nyert s becsülettel képviselt megbízatást cserben kellett volna hagynom; az ügynek ha árulójává lettem volna, az esetben a jutalom nem fegyelmi s állástól való elmozdítás, hanem díszes előmenetelben nyilvánult volna meg. Politikai meggyőződésemhez való szilárd ragaszkodásom s a közéletben kifejtett ily irányú tevékenykedésem, a kartársaimtól reám ruházott bizalom önzetlen szolgálata, a kilátásba helyezett egyéni érvényesülés visszautasítása.. . ezek képezik politikai hátterét ennek a fegyelmi ügynek.
