Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

nak és megfenyegeti, hogy ha a tanfelügyelő nem tesz eleget kérésének, kénytelen lesz az újságokban közzéteendő nyíl,t levélben a V.K.M.-höz fordulni orvoslásért. E beadványa élénken bizonyítja azt is, hogy terhelt disciplusát nem ismer, terrorisztikus irányt követ. 4., a tanulók tiszteletlen magatartása által, amit a gondnokság, a lelkészek és igazgató-tanító igazolnak, továbbá, hogy terheltet a tantestületi üléseken való részvételtől - habár szabálytalanul, - fel kellett menteni és végül a fentebb érintett vallás ellenes magatartása által igazolva van, hogy tanítói és nevelői kötelességeit vétkesen elmulasztja. A tanfelügyelőnek kitűnő minősítése nem vehető figyelembe, mert a tanító működésének elbírálásánál tanítói és nevelni eljárása együttes elbírálás alá esnek és az a tanító, aki nevelői feladatának nem felel meg, kitűnő tanítónak egyáltalában nem minősíthető . . . Budapest, 1914. október 13-án Jankovich Négy oldalas, géppel írt tisztázat. — BML Békés vm. Közig. Biz. ir. XI. 762/1913. alapsz. (2489/1914. ikt. sz.) Két rövidebb részletét közölte Bihari Mór: Egy forradalmár néptanító... i. m. 28. is. A miniszteri döntés országos felháborodást keltett. A Népszava a határozatot leközölte és a redikális tanítómozgalom bátor vezérének meghurcolását a rendszer szégyenének nevezte. Czabán ellenfelei jól tudták, hogy az ítélet az egész haladó tanítómozgalmat sújtotta. Az egyik kormánypárti lap nem is titkolta az uralkodó osztály örömét: „Pár év óta az újságolvasók sokszor találkoztak az újságokban Czabán Samu nevével, akit a mi - szélsőségekre hajló - tanítóink valósággal bálványoztak. - A Czabán-féle iránynak volt tulajdonítható az a nem nagyon régen hozott tanítóegyesületi határozat is, amely a vallás tanításának a megtagadását célozta, s mellyel nagy port vertek fel több helyen az országban. - Czabán szelleme áthatott a mi tanítóink nagyobb részére is, ami aztán kiérzett magaviseletükből is, társalgási modorukból is, de különösen az mutatta legjobban, hogy mennyire károsan hatott rájuk ez a szellem, hogy tanítóink egy része, még a legmagasabb polcot elfoglaló fölötteséről és a politikai vezérekről is, egészen nyíltan, lenézően, sőt becsmérlőleg nyilatkoztak egészen bátran, nem tartva attól, hogy esetleg valaki illetékes helyen följelenti őket. Már szinte dicsőséget csináltak abból, hogy ők meg merik kritizálni a fölebbvalóikal is, a politikai vezéreket is. Hisszük, bogy a miniszter döntése - nagyon enyhe kifejezést akarunk használni ki fogja józanítani Czabán hü követőit..." (Orosházi Újság, 1914. november i. „Hivatalvesztés".) Czabán Samu 1915. augusztus 4-én kelt beadványában a Békés vármegyei Közigazgatási Bizottságot ismét megkereste - ekkor már Budapesten élt - és az ügyben újrafelvétel kért. Bizonyítani kívánta, bogy nem izgatott egyik hitfelekezet ellen sem, Klopódián az evangélikus leányegyház kántor-tanítója és levitája volt, s az egyházi hatóság megelégedésére dolgozott. Bizonyítani kívánta azt is, hogy gyermekeit idejében megkereszteltette. Mint beadványában írja „az én 17 éves szolgálati időm, derékban megtörött életpályám s nyugdijam sorsa dől el az újrafelvétel megengedése avagy megtagadása szerint." (BML Békés vm. Közig. Biz. ir. XI. 762(1913. alapsz. 1929(1915. ikt. sz.) A miniszter 1916. mátcius 17-én az újra)'elvételhez hozzájárult. (BML Uo. 470(1916.