Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)
Dokumentumok - I. 1890—1918
megvalósításáért, valamint az ország lakosságára nagy terheket rakó, s a háborús előkészületeket izolgáló védődörvény-javaslat törvényerőre emelése ellen folyt, Budapesten 1912. május 23-án százezres tömegtüntetés volt. Békéscsabán az első népgyűlést március 3-ra szervezték a szociáldemokraták, de a budapesti szónokok nem érkeztek meg. Másnap, 4-én az esti órákban ugyancsak a szociáldemokraták szerveztek tüntető felvonulást mintegy 7—800 résztvevővel, akik radikális jelszavakat kiáltoztak, s munkásdalokat énekeltek. (BML Békés vármegye főispánja iratai 7/1912. biz.) A mozgalom helyi bázisának kiszélesedésére enged következtetni a közölt dokumentum. Érdekes a főszolgabírónak a tömeg összetételére vonatkozó megfigyelése: e szerint a felvonulók 2/3-a földmunkás, 1/3-a ipari munkás. A szervezés és irányítás azonban ekkor már szinte kivétel nélkül az ipari munkásoké. (Az általános választójog bevezetéséért folyó parlamenti és pártközi küzdelmek, a világháborút megelőző politikai elemzését lásd: Pölöskei Ferenc: Kormányzati politika és parlamenti ellenzék 1910-1914. Budapest 1970.) 33. 1912. június 14. A csabai munkásság megmozdulását csak a legerélyesebb katonai és csendőri intézkedéssel lehetett elnyomni, - főszolgabírói jelentés a főispánhoz A békéscsabai munkásság folyó hó 14-én este 1/2 8 órakor megtartani szándékolt népgyűlésének betiltásáról, s ezzel kapcsolatos eseményekről tett jelentésem kapcsán a továbbiakról az alábbiakban teszek jelentést: A betiltott népgyűlés megtartását a munkásság meg sem kísérelte, azonban biztos értesülést szereztem arról, hogy az esti órákban utcai tüntetésekre és zavargásokra készülnek, s minthogy előre nem lehetett tudni, hogy ennek során nem ragadtatják-e el magukat, s a vagyon és személybiztonságot nem veszélyeztetik-e, a kellő karhatalom igénybe vételével, s megfelelő praeventív intézkedésekkel igyekeztem a tüntetések és zavargások megkísérlését is elfojtani, s a karhatalmat a legmesszebbmenő óvintézkedésekre hívtam fel. A munkásság az esti órákban több ízben, s különböző helyeken megkísérelte a csoportosulást, ebben azonban mindannyiszor megakadályoztatott, s így nem sikerült, csak kisebb csoportokba verődve a főbb utcákon és tereken le és felvonulnia éltetve az egyenlő és általános és titkos választójogot. S minthogy az esti sötétség beálltával mégis attól lehetett tartani, hogy a rendőrség és csendőrség nem lesz képes az egy helyen való csoportosulást esetleg megakadályozni, az utcákon mind sűrűbb és tömegesebb kisebb-nagyobb mozgó csoportok voltak láthatók, felkértem a már korábbi írásbeli megkeresésemre készenlétbe helyezett katonai század parancsnokát a kivonulásra. A csoportok a katonaság láttára lassan szétoszlottak, csupán egy kisebb csoport kísérelt meg a főtéren hangosabb tüntetést, mire öten a zajongók közül előállíttattak, s személyazonosságuk igazolása után szabadon bocsáttattak. A kihágási eljárás ellenük folyamatba tétetett. A mai napra és a holnapi napra újabb tüntetések várhatók, miért is felhívtam az országos jellegű munkásegyesületek összes helyi csoportjai elnökségednek figyelmét'arra, hogy amennyiben ezen tüntetésekben és utcai zavargásokban a helyi csoportok tagjai résztvennének, a 122000/1906. B. M. számú körrendelt 6., pontja alapján a szakcsoport működésének felfüggesztése iránt fogok javaslatot tenni. 4* 51
