Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)
Dokumentumok - I. 1890—1918
formájú Ferenci nevezetű sekrestyés, aki a szónoklat alatt tepsi és tilinkó szó mellett járta a papi kalamajkát feleségével együtt. Ezek azonban oly mellékes ocsmányságok, melyek az igazi, népért küzdő szociáldemokratát nem képesek a sodrából kihozni, jött azonban ezután csak a java. Látva a falusi jegyző, a pap, hogy így nem bírnak ártani az igaz eszmének, elkezdtek a kistemplom-torony összes harangjaival cudarul harangoztatni, okul adván, hogy van egy kis halott, s dacára, hogy máskor a nagyhalottnak drága pénzért alig kongattat egykettőt a pap, mert hiszen az ideges plébános úrnak árt a harangcsengés, most még dacára, hogy már rég visszatért volt a halottas kocsi a temetőből is a Fő Úr (mert így szereti magát ez a papocska hivatni) mégis húzatta a harangokat mintegy 2 óra hoszszat, s mikor ebbe a mulatságba is beleuntak, a falu pennája, valami nem is tudjuk honnan jött Pain Károly nevű jegyzőcske, ocsmány szavakat kiáltozott a szociáldemokratákra. Mi, akiknek tudomásunk van arról, hogy ez a falusi harambasa egyszer oly piszkos dologra vetemedett, hogy hivatalos helyiségében védtelen asszonyt véresre vert, leszámoltunk vele és nem vesszük komolyan. Kérdezzük itt e helyen a tisztelt gróf urat, van-e tudomása arról, hogy milyen ember vezeti, mint első jegyző Üjkígyós ügyeit? Az igazi heccmesterek azonban még tartalékban voltak, ugyanis midőn én szerény alolírott, harmadik szónoknak felléptem a dobogóra, hogy a gazdák viszonyait és az egyenlőtlen földadót a népnek megmagyarázzam, valami Banner Béla, később értesültem, hogy a gróf úrnak kígyósi intézője, élén az összes tisztikarnak és nagymaijri kopaszszájú tanítócskával elkezdték mosdatlan szájjal a szociáldemokratákat gyalázni és ahelyett, hogy mint fizetett közegei a gróf úrnak, inkább hivatásuknak tettek volna eleget és felügyeltek volna a rájuk bízott jószágra, oktalan magukviseletével a népet az uradalom ellen felbőszítették. Mert a nép látva végre azt, hogy itt cselszövényekkel és ocsmányságokkal akarják őt elvakítani, nem ült már fel a bujtógátoknak, hanem nyugodtan meghallgatott engemet, szavaimnak igazat adott és dacára mindenféle klerikális intrikáknak, jelenthetem a tisztelt gróf úrnak, hogy ma már több mint 300 újkígyósi (24 óra alatt ennyien iratkoztak és fohtonosan folyik a beírás. Szerk.) híve van a piros lobogónak - és tekintve az újkígyósi nép szabadságszeretetét, midőn Ön e sorokat olvassa, már háromszor ennyi. Tisztelt gróf ur! Még csak egyet! Mi szociáldemokraták jól emlékezünk még az 1891-ik évi véres csabai májusra. Akkor Önnek tisztelt gróf úr a békéscsabai oldal felől 36 fegyveres ember őrizte éjjel-nappal a kastélyhoz a bejáratot; akkor még Kígyós felöl nem kellett az utat őriztetni, mert akkor még ott nem voltak szociáldemokraták, de ma már vannak. Mi vezető emberei a mozgalomnak nagyon jól tudjuk, hogy mily iszonyú következményei lehetnek egy néplázadásnak és épp azért, mert felelősségünk súlyának tudatában vagyunk, tartjuk vissza a népet mindenféle erőszakoskodástól, minden nem törvényes dologtól. Azonban van a népnek egy fájó, egy nagyon megsebezhető oldala és ez az, ha az ő egyedüli kincsét - az elveit, az eszméit, valaki sárral, piszokkal dobálja, azután kigúnyolja - és higyje el azt On énnekem, ha erről szakítják el a nép türelmének fonalát, akkor, mint az alpesi lavina, mident magukkal ragadnak és mindent kímélet nélkül maguk alá temetnek. És ekkor már nem ér a vezérek szava semmit, mert elnyeli azt a nép zúgása, mint a tenger morajlása. Ezt a féltve őrzött fonalat próbálták az újkígyósi jegyző és pap, s az Ön intézője a tisztjeivel megszakítani, de hála a nép és a vezetők tapintatosságának, ez nem sikerült nekik. Ök a tűzzel játszottak, de nem vetett lángot gonosz céljaiknak! Tisztek gróf úr! Az ön tisztjei ijesztgetik a falusi népet, hogy akik szociáldemok-
