Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

IV. 1929—1939.

két öreg szalmazsákon, rongyokba és zsákdarabokba csavarva. A szoba egész bútorzata egy rozzant asztal, egy hordó és két kis faláda. Rémregényeket mesélnek az éhségről és nyomorúságról. A férfi majdnem három éve állandóan munkanélkül áll. Most az ínségmunkán dolgozik és ebből a pár fillérből tengeti életét az egész család. Sírva panaszolja az öregasszony, hogy veje már többször öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki. Nem beszélgethettünk tovább, nem bírtam a fojtó, dohos testszagú levegőt, mert itt talán sohasem szellőztetnek, nehogy az a kis meleg kimenjen, ami a szobába összeszorult. Tovább mentünk. Számos helyen voltunk, nem is részletezem. Vannak lakások, ahonnan napok óta úgyszólván ki sem mozdulnak az emberek, mert nincs ruházatuk, cipőjük, rongyokba csavart lábakkal járnak cipő helyett. Sok szomorú életkép után elbúcsúztam kísérőmtől és elmentem a Trefort utcai Munkásotthonba. Élénk az élet a munkások szerény otthonában. Nyolcvan-száz ember melegszik, beszélget, sakkozik, és olvas a nagyteremben, majdnem valamennyi munkanélküli. Beszélgettem itt Hankó Mihály képviselőtestületi taggal, aki egyben vezetőségi tagja az Otthonnak. Beszélgetésünk során általában az iparról és helyi viszonylatban az egyes ipari szakmák helyzetéről érdeklődtem. - A legrosszabb helyzetben van Békéscsabán - mondotta - az építőipar, mintegv 700-800 építőmunkás áll itt minden munka és kenyérkereset nélkül. Az elmúlt nyár folyamán is csak 10-15 százalék dolgozott. Télen pedig valamennyi kisebb alkalmi és ínségmunkával segít átmenetileg magán. Sok százan vannak azonban olyanok is, akiknek ruházatuk sincsen és rongyokban alig bírják el a 20-25 fokos dermesztő hideget. Hasonló helyzetben vannak a faipari munkások százötvenen, kétszázan. Pedig valamikor igen virágzó bútoripar volt Békéscsabán, jól képzett műbútoriparosokkal. -Ezek szerint közel 2000 munkás él családjával együtt a városi ínségsegélyekből. - A legutóbbi gyűlésen az egyik építőipari munkás azt indítványozta társai megbízásából, hasson oda a vezetőség, hogy az összes építőipari munkások koldulási engedélyt kapjanak a várostól. - Pénteken jártunk fenn küldöttségileg a városházán, Jánossy Gyula polgármesternél és kértük, hogy az ínségadagokat adják ki előre, mert a február hónapi ínségmunkát a nagy hideg miatt sokan nem dolgozhatták le. Kértük ezenkívül azt is, hogy hasson oda a polgármester, hogy az iskolás gyermekeket ne büntessék meg, mert ruha nélkül nem lehet követelni, hogy a gyermekek iskolába járjanak. Végül a tavaszi tatnrozási munkálatok megindítását sürgettük a polgármestertől. Visszatérve a többi ipari szakma helyzetére, a cipész- és szabóipar teljesen pang, mert évek óta úgyszólván nincs semmi megrendelés és munka. - Egyre csökken a munka a textiliparban a nyersanyaghiány miatt. Békéscsabán 1200 munkás és munkásnő közül mindössze pár száz dolgozik, a minimális 6-8 pengő hetibérért. - A földmunkások ezrei a legnagyobb nyomorban élnek, úgyszólván állati sorban, családjukkal együtt, legtöbbjének kilátása sincs ahhoz, hogy munkához jusson. A munkaadók a nagy munkanélküliséget az egész vonalon arra használták fel, hogy a munkabéreket lecsökkentették. -Mindezek azt eredményezték, hogy napról napra nő a munkanélküliek száma és a munkások legnagyobb része kétségbeejtő helyzetben van. A szomorú vázlat elkészült és nem sok optimizmussal nézhetünk a jövő felé, akkor, amikor egy alföldi nagyvárosban többezer embernek nincs meg a mindennapi kenyere. (K. Gy.) Békénnegyei Közlöny, loji. február tj.