Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

III. 1919—1929.

kat rendeztek, amelyeken alkalom nyílt az agitációra, röpiratok terjesztésére, a budapesti és vidéki clvrársakkal való kapcsolat fenntartására. Blahut Jánosné közlése szerint az eszperantó tanfolyam keretén belül fejlődött ki Békéscsabán az ifjúmunkás mozgalom és a csoport alkalmas fedőszerv volt arra, hogy az ifjúságot összefogja és nevelje. (Tibori János: Békéscsaba története i.m. 144.) A békéscsabai csoportnak jelentős szerepe volt a helyi munkásmozgalomban és az eszperantó egyesületek 1934-ben történt felszámolása után is, az egyesülétben kialakult elvtársi szellem összekötő kapocsként működött a megyei munkásmozgalom vezetői között. (Bővebben: Bálint Ferenc: A Békés megyei munkás eszperantó mozgalom válogatott dokumentumai 19251934. Gyula, 1969.) 63. 1926. december 28. A rendőrkapitány részletes jelentése a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek működéséről és az 1926. évi békéscsabai képviselőválasztásról Méltóságos Főispán Úr! Farkas István a Sociáldemokrata Párt titkára által előterjesztett panaszra tisztelettel jelentem a következőket: Mielőtt a panaszban foglaltakkal részletesen foglalkoznék, szükségesnek tartom, hogy a békéscsabai viszonyokat legalább vázlatokban feltárjam, mert ezek ismerete nélkül nem volna világos a panaszra teendő jelentésem egynémely részlete.1923 tavaszán, midőn a békéscsabai kapitányság vezetését átvettem, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Békéscsabán csak egy politikai párt él és pedig a Sociáldemokrata Párt s hogy minden polgári társadalmi szervezkedés pihen s csak az országos munkásegyesületek helyi csoportjai (szakszervezetek) fejtenek ki élénk működést. Ebben a nagy s a lakosság nagyobb részének foglalkozása folytán vagyonos és conservatív városban érthetetlennek találtam a sociáldemokrácia térfoglalását és vizsgálni kezdtem az itteni állapotokat. A polgárság legjobbjai, gazdák, kereskedők és honoráciorok kérdéseimre mind azt felelték, hogy a szervezetlen és széthúzó, de meg egyébként is gyáva polgárság nem bírt és nem mert a sociáldemokrata tömegterrorral kellő erővel szembe szállni s mintegy a polgárság védelmére előadták, hogy a közhatóságok, különösen az állami rendőrség és csendőrség nem csak nem támogatta a polgári szervezkedést, hanem még a szükséges védelmet sem helyezte kilátásba a számbelileg kicsiny, de annál vakmerőbb és hangosabb sociáldemokrata agitátorokkal szemben, - sőt még ma is megdönthetetlenül áll a köztudatban, hogy a szocialista röpiratokat és plakátokat a rendőrség tagjai és a városi kézbesítők terjesztették és korteskedtek a szocialista jelölt érdekében.. . Így történt azután meg az, hogy a 3 polgári párt összesen 5075, a szociáldemokrata párt 7081 szavazatot szedett össze 1922-ben! A minden héten gyűlésező szakszervezeteket vizsgálva kitűnt, hogy nagy részüknek nem is volt jóváhagyva megalakulása és hogy a szakszervezetek nem az alapszabályszerű működést fejtik ki, hanem a Sociáldemokrata Párt irányítása mellett a pártpolitika céljait szolgáljákl 1924 márciusában elérkezettnek láttam az időt, hogy a Sociáldemokrata Párt működését leleplezzem s a március 21.-én a szociáldemokrata párt helyiségében és a vezetőség lakásaiban megtartott házkutatások meglepő adatokat szolgáltattak... A házkutatás