Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VIII. A BÉKÉS MEGYEI JOBBÁGYSÁG - 8. Feleletek az 1769—70. évi úrbéri vizsgálatok kérdéseire - b) A csabai elöljárók kiegészítő felelete az 1770. évi részletes kérdésekre
8. kérdés: „Hány puszta házhelyek találtatnak? Miolta, mi okbul pusztultak el, és ki által birattatnak?" Felelet: „Puszta házhely nincs.'' 9. kérdés: „Örökös jobbágyok-é vagy csak taksások?" Felelet: „Taksások vagyunk és szabad menetelűek." 20 A megye valamennyi községének elöljárói egyöntetűen azt válaszolták a f-l'ett kérdésekre, hogy Békés megyében urbárium sohasem volt, kötelességeiket a három évenként kötött kontraktus írta elő. Robottal nem tartoztak, hanem az évenként 1-4 alkalommal rájuk eső hetelés során a lakosság számához mérten szekereket és gyalogmunkásokat adtak az uraságnak. A határ eddig telkekre nem volt osztva. A kilencedet és a kis kilencedet vagy természetben, vagy pénzben adták meg. Eddig taksások és szabad menetelűek voltak. b) A csabai elöljárók kiegészítő felelete az 1770. évi részletes kérdésekre Az 1769. évi kérdések és a rájuk adott feleletek nem nyújtottak világos képet az akkori tényleges úrbéri állapotokra vonatkozólag, ezért a következő év őszén az elöljáróknak öt múlt évi kérdéssel kapcsolatban részletesebb kiegészítő választ kellett adniuk. A csabai elöljárók 1770. november 16-án a következő válaszokat adták: „Ad punctum 2, (A 2. ponthoz) Mostani kötelességünket tesszük a földesuraságunkhoz ezen 1768. eszfendőbéli kontraktus szerint, amelyet sub N° 1. (1. szám alatt) iderekesztünk. Ezenfelöi az: 3. punktumra tavai adott feleletünkben föltett hetelést és egyéb szekérrel s gyalogsorban való szolgálatot mintegy 26 vagy 27 esztendőktől fogva végben visszük. Azon följebb említett kontraktus előtt való más kontraktusunk is (volt), amely 1762. esztendőben adatott ki, és tartott 1767. esztendőnek végéig. Ennek előtte hogy ilyes valóságos kontraktusaink lettek volna a földesuraság'.mktul kiadva, a r rul nem emlékezünk, hanem áztat jól tudjuk, hogy az uraságnál csak könyvecskék (az ún. libellusok) voltak szokásban, amelyekben esztendőbéli tartozásaink béirattatni szoktak, és ezek mellett tartottunk 1761. esztendő végéig. Ennek hiteles bizonyságára sub N° 3. (3. szám alatt) iderekesztjük ezen könyvecskének párját (másolatát), amely 1750. esztendőtől fogva 1761-ig volt szokásban. Ennél régebbek nálunk nem találtatnak. Ad punctum 4. (A 4. ponthoz) 1. Szántóföldeink vannak (a) csabai határban, Gerendási-, Sopronyi-, Kerekegyházi- és Mezőmegyeri-pusztákon. Ezeknek kétharmad része jó és mind tiszti búzának, mind egyib életnek (kenyérgabonának) megterméstre a'k lma'os. egyharmad része pedig, jelesül (a) kerekegyházi, mezőmegyeri és csabai határban lévőknek - a föld ritkább lévén - már alábbvaló, és alkalmatosabb a kétszerbúzának (kétszeresnek), árpának és zabnak, mintsem a tiszta búzának megterm^sére. 2. Rendszerint való kaszálóink a szántóföldek között hagyni szokott parlagokon vannak, ezeknek fa kétharmad része jó és marhák hizlalására alkalmatos szénát termő. Ezenkévül szoktunk lakosaink között az aljasabb (mélyebb fekvésű) és vízjárta helyeken kinek két, kinek egy, kinek pedig fél emberre való kaszálókat osztani, de (az) ezeken termő széna többnyire sasos és nádas. 3. Az eladásra alkalmatos helyek és városok közöl (közel) nincsenek hozzánk. 4. Bejáró marháink, úgymint fejős teheneinknek és juhainknak, kezes lovainknak, borjúknak és sovány sertéseknek legelőmezeje vagyis nyomása vagyon (a) csabai határban és Mezőmegyernek egy részén. Ez, amidőn az árvíztül, amely nagyobb részét tavaszonként el szokta venni, mind el nem boríttatik, vagy pedig bővebb idŐAben egészen általunk kaszálónak el nem osztatik, elegendő. Egyéb marháinknak, úgy-
