Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VIII. A BÉKÉS MEGYEI JOBBÁGYSÁG - 8. Feleletek az 1769—70. évi úrbéri vizsgálatok kérdéseire - b) A csabai elöljárók kiegészítő felelete az 1770. évi részletes kérdésekre

mint jármos ökreinknek gulyáinknak, méneseinknek és nyáj juhainknak Icgelőmezejek vagyon Gerendáson, Sopronyon, Mezőmegyeren és (a) csabai határnak egy kis részén. Ez is tulajdonságára nézve jó, de (a) rajta járó marháknak számához képest kevés, ás el sem élhetnének marháink, hacsak azokat betakarodás után a tallókra és kaszálókra nem bocsátanánk. 5. Marháinknak itatói kutokon vannak. 6. Sem a határban, sem pedig közel tűzre vagy épöletre való fáfázásunk nincsen. 7. Szőlejek nagyobb részént vagyon a lakosoknak, többnyire új öltetés. 8. Erdőnk nem lévén, a makkoltatásban módunk nincsen. 9. A tizedadás még itten nem volt szokásban. i 10. A régiebb lakosoknak vannak gyümölcsöt és egyéb zöldséget termő kertjei, de ezek nem olyanok, amelyekből házi szükségeken kívül valamely különös hasznot vehetnének. 11. Nádunk és nádasunk, amidőn víz, járja határunkat, vagyon elégséges. 12. Sóház e tájon nincsen. 13. Hasonlóképpen semminemű fabrika (kézművesüzeni) nincsen. 14. Olyas folyóvíz sincsen, amelyből láphúzással (tutajként egybekapcsolt tűzi- és épületfák húzásával) vagy pedig hajózással valamely hasznot hajthatnának a lakosok magoknak. 15. A jó bort termő hegyek legalább két mértföldnire vágynak hozzánk. 16.... Mész- és szénégetésben nálunk mód nincsen. 17. Szántóföldje (a) községnek nincsen, hanem (kaszálója (amivel az nemes milíciának (katonaságnak) lovai is a közönségesből (közösből) szoktak tartani:). Vagyon sopronyi-púsztán 100 és Gerendáson 250 embernek való. 18. Amidőn az vizek vannak, faenderáztatásra vagyon alkalmatos vizünk. Száraz időben pedig nincsen. 19. Vízimalom helyben nincsen, hanem vagyon 8 szárazmalom, 4 az helységé, 4 pedig egyib lakosoké árenda alatt. Vízimalom legközelebb 2 mélföldre vagyon hozzánk. Ad punctum 5. (Az 5. ponthoz) öszvetudván mindennemű szántóföldeinket, vagyon egy gazda közöttünk, aki 100 pozsonyi mérő alá való földet és 10 emberre való kaszálót, utána való 80 pozsonyi mérőre való földet és 6 emberre való kaszálót, ismét más 60 pozsonyi alá való földet és 10 emberre való kaszálót bir. Ezek után valók pedig kevesebbet. A szántóföldeket és rend szerint való kaszálókat nem szoktuk esztendőnként osztani, amelyeknek mineműsége kitetszik a 4. punktumból. Sarjút a parlagokon nem lehet kaszálni azért, mivel második kaszálásra nem nyől alkalmatos fű, a vizes helyeken pedig, későn esvén a kaszálás, ha mindjárt megnyőlne is, a zsombokok miatt másodszor nem lehet kaszálni. De máskor is kenteiének vagyunk marháinkat kaszálás után a kaszálókra bocsájtanL Ad punktum 6. A szántást többnyire 6 vonómarhával kelletik végbevinni. Ad punctum 7. A tizedadás itten szokásban nem lévén, a kilenceddel mindenkor tartoztunk a földnek minden terméséből, búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, kukuricábul, lencsébül, borsóbul szemül, borbul, báránybul, mézbül, kendetbül, káposztábul, veres- és fokhagymábul és répábul, melyet vagy in natura (természetben) megadtunk, vagy pedig árendáltunk. Ezenkívül egyéb adomány sem pénzben, sem naturálékban (természetbeniekben, terményekben) tőlünk egyébkor nem kívánatatott, hanem amidőn a földesuraság harmadik, negyedik esztendőben erre a földre légyott. Ilyes alkalmatosság90