Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VIII. A BÉKÉS MEGYEI JOBBÁGYSÁG - 8. Feleletek az 1769—70. évi úrbéri vizsgálatok kérdéseire - a) A csabai elöljárók felelete a 9 kérdésre (1769)

3. kérdés: „Miből áll a földesurakhoz való kötelesség, és míolta hozattatott be ezen jobbágyi kötelesség?" Felelet: „A mi kötelességünket a kontraktus megmutatja, amelyen felül - két részrül megegyezett akaratbul - mintegy 18 esztendőktül fogva esztendőnként négyszer szoktunk betelni legfőképpen, amidőn a méltóságos uraság a maga residentíáját (főúri lakját) vagy templomot épít, minden hétre 12 szekeret és 40 gyalog több s kevesebb embert állítván, egyébként is, amidőn méltóságos uraságnak szükséges, szekérezéssel előállván." 4. kérdés: „Micsoda az határ? Van-é szőleje, nádja, rétje, nádasa? Micsoda (milyen) termékeny? Van-é módja valami pénzt vagy fuharozással vagy kézi munkával magának szerezni?" Felelet: „Az határunknak némely része, amely árvíz alá vagyon vetve, zsombokos, amelynek nem vesszük egyéb hasznát, hanem fűtőt (tűzre való gazt) kaszálunk rajta. Az idén mindazonáltal a különös szárazságra nézve kaszálhattunk is rajta valamely sasos és nádos szénát, ezenfölöl marháinknak némely részét legeltettük rajta. - Egy része pedig (a határnak) rész szerint szántóföld, rész szerént pedig bejáró marháinknak legelő mezeje, ezen rész jó és termékeny. A közönséges (köz-) legelőmezőn elélhet mintegy ezerig való szarvas- és lóféle marha és 300 juh. Határunkban a helység közönségesre se nem vet, se nem kaszál, hanem az árendás pusztákon. Erdeje helységünknek nincsen, tűzre való nádja, amidőn a víz járja határunkat, vagyon elégséges. Kerti szőleink is vannak, amelyekben öszvességgel legjobb esztendőben mintegy 140 akónyi igen csekély italú és árú bor megterem. Vagyon a helységnek négy szárazmalma árenda alatt, ezenkévül pedig némely lakosoknak is vannak szárazmalmai. Pénzt sem szekerezéssel, sem fuharozással nálunk keresni a szegény embernek nem lehet egyébként, hanem ha esztendőben egyszer vagy kétszer történik, hogy valamely borkereskedő emberek némely lakosainkat Budáról lehozandó borok alá megfogadják, vagy psdig a szegény ember kaszáláskor a külső pusztákra munkára elmégyen." 5. kérdés: „Házhelekre (jobbágytelkekre) van-é osztva a határ? Hány hold földje vagyon (egy) egészhely esnek és mennyi rétje? Egy hold földben mennyi pozsonyi mérőt lehet bevetni? és ha lehet-é a réteken sarjút kaszálni?" Felelet: „Házhelyekre (jobbágytelkekre) ugyan az határ nincsen osztva, hanem akinek a határban szántóföld jutott, kinek-kinek anyagi tehetségéhez képest adatott ki, amelyet ha lakosaink között egyaránt elosztanánk, úgy véljük, hogy alig jutna egynéfe három pozsonyi mérőre való (kb. másfél holdnyi) szántóföld. Kaszálónk pedig egyébkor a határunkban nem volt, hanem ha parl^g^kon kaszáltunk, hanem az idei szározságra való nézve osztottunk valamelyet a vízálló helyeken, amelyet ha egyaránt osztanánk, egynek-egynek, egy szekérre valónál több nem jutna. Sarjút a. határunkon se a parlagokon, sem pedig a réteken éppen nem lehet kaszálni." 6. kérdés: „Egész házhelyes gazda hány napi robotával tartozott, hány marhával, és az robotára oda és vissza való menetel befoglaltatott-é azon napokban?" Felelet: „Robota nálunk nem volt, nem is tettünk egyéb szolgálatot annál, (mint) amelyet a 3. punktumban (pontban) följegyzettünk." 7. kérdés: „Kilenceddel tartoztak-é, vagy nem? Minemű más adománnyal akár naturálékban (természetbeniekben, terményekben), akár pénzben tartoztak?'' Felelet: „Kilenceddel igenis tartozunk mindenkor, melyet némelykor árendAltunk (bérbe vettünk), némelykor pedig szemül in natura (természetben) megadtunk. A kontraktusban fönntartott kis kilencedet is mindenkor vagy in natura adtunk, vagy pedig esztendőbéli repartitio (szétosztás) szerint megváltottunk."