Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VII. A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI ÉS ÉLETMÓDJA - 2. A ház és az udvar - e) Melléképületek - f) A fűtés - g) Bútorzat és berendezés

ej Melléképületek A legkorábbi melléképületek az istállók, ólak és a gabona tárolására szolgáló vermek voltak. Ez utóbbiakat kiégették, 1818. szeptember 11-én Szeghalmon 9 taksás házhelyén levő épületeket becsülték fel. Az összeírásból képet nyerhetünk az akkori jobbágyok háztájáról. Egy házhelyen szárazmalom volt, a többi 8 telken nádtetejű vályogház állott pincével. - 5 udvaron vályogkamara volt nádtetővel, egy telken sütőház is állott. 6 portán vályogistálló volt, egy-egy telken sár-, illetve tapasz nélkül való nádfalú istálló. 2 szekérszín a kamarával, 3 az istállóval volt egybeépítve, ezenkívül 2 szekérzín nádból volt. Volt ezenkívül 7 sertésól, egy tehénszín, 3 esztrenga (juhfejőhely) és 2 tyúkól. - 7 udvaron kút ís volt, az egyik „egy négyöles, jó kávájú kút ágassal, gémmel," - háznak nádkerítése, közülük háromnak a kapunál deszkakerítése is volt. Kapuja minden háznak volt. Hal udvaron élőfák, hármon csemetefák, hármon koronafák (akácfák) voltak.

25 f) A fűtés A főzés szabad tűzhelyen folyt, fölötte nyitott kéménnyel. A házat (lakószobát) az ugyancsak nyitott kéményű kandalló melegítette, melyre első adatunk 1720-ból Szeghalomról való.

26 1734-ben említi az egyik megyei irat: „Ezen a földön kívül fültő kemencék vadnak és nem belől szenelők."

27 Markovicz Mátyás írja 1748-ban: „Náddal, kákával vagy sűrűbb száraz gazzal vagy gabonaszalmával (tüzelünk) amelyet fa helyett használunk tiszta agyagból piramis alakban épített kemencék fűtésére és kenyérsütésre. - A szárított marhatrágyáriak is, - amelyet télen az istálló mellett szorgalmasan ösaszcgyűjtenek, majd napsütésben a föld felületén nedvesen szétteregetnek, végül szárazon kapával szeletekre vagdalnak, és leendő használatra halomba raknak, - az.ételefc főzéséhez, a hússütéshez és má

s szükségletekre főképpen a szegényebbeknél a fát kell helyettesítenie."

23 - „A vagyonosabbak pedig - írja Fényes Elek 1839-ben - tűzifát az Erdőhátról vesznek, honnan azt kasokban (vagy lápokban) szokták a Körös segedelmével leereszteni."

29 Ez egyébként már a 18. században is így volt. A tüzet acéllal és kovával taplóra csiholták. Ha valamely házban kialudt a hamu alatt őrzött parázs, cseréppel valamelyik szomszédból hoztak tüzet.

30 Nagy nehézséget okozott a tapló beszerzése. Markovicz írja 1748-ban: „Minthogy pedig itt taplót korhadó fákból nyerni nem lehet,... a fekete üröm megszárított levelét, - melyet a kéz ujjai között nyomkodva addig gömbölygetnek, míg a puha gyapot alakját fel nem veszi, kénytelen a jó tapló helyett használni."

31 g) Bútorzat és berendezés Az 1735. évi szentandrási parasztfelkelés bukása a megye a kárvallott községek elöljáróitól kár jelentést kért. Ezekből a jelentésekből nagyjából megállapítható, hogy milyen holmijai voltak az akkori lakosságnak. Bútorok és berendezés; asztal: abrosz, - ágy; lepedő (gyolcslepedő, három rendő lepedő, takaródzó lepe.dő), derékalj, párna (párnahaj), vánkos (vánkoshaj), pokróc, szúnyogháló, - láda, rézmangoló, ólom gyertyatartó, fűsőtartó, kalamáris, ruhatisztító borostya (ruhakefe). Edények és evőeszközök: serpenyő (vasserpenyű, lábos serpenyű), bogrács, fazék (vasfazék, rézfazék), üst, - te kenő: dagasztókosárban való ruha, szaka sztóruha, - pálinkás hordó, csoboló, kulacs, kancsó fedelestül, poharak, - tálak, tányérok, kés: egy pár kés acélostul, hüvelyestül, gyöngyházas nyelű kés, - vaskanál, ólombul való sótartó.

33 73