Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - V. HATÁRPEREK, HATÁRJÁRÁSOK - 2. Határjárások - a) A határ megjelölése

c) A török világ emléke a határperekben A 18. század első felében gyakran hivatkoznak a tanúk a török világ alatti helyzetre. 1722-ben a Békés vármegye és Túr közti határperben az egyik tanú, Száraz János „35 esztendőktől fogvást túri lakos lévén", vallja, hogy „annakelőtte, midőn a szarvasi török aga az Kovács-laponyagi földet búzával bevetette volna, és midőn már keresztekben lett volna, .. .nekihajtván mindennemű marháját Túron lakó Varga Gáspár, és minden búzáját öszverontotta, kire való nézve 20 vagy 30 darab marháját elhajtván a szarvasi török aga, - azután bemenvén Szarvasra Varga Gáspár ugyan Túron lakos Szűcs Mihállyal, kérték vissza a Varga Gáspár marháját, kire való nézve behívatván a sokszor említett szarvasi török aga mindenfelől a Körös melyéki öreg embereket, és megesküdtették kemény hittel... (őket). Mivel pedig egyenlő hittel mindnyájan az szarvasi török aga előtt túri határnak vallották lenni, az Varga Gáspár marháját minden kás nélkül visszabocsátotta és ezután azon földeket is visszabocsátván az török, sohasem szántatta, sem szarvasi lakosoknak szántani nem engedte, se halászó vizit nem halásztatta, hanem mindenkor túri lakosok bírták, használták ember emlékezésétől fogvást minden háborgatás nélkül." A 70 éves Szobi Mihály vallomása szerint „azmidőn az szarvasi törökök ellenzettek volna a túriaknak marháját ott való legeltetésre, irtanak az egri török urakhoz, • .. azhonnét is csauszt... küldvén a törökök az lándorfehérvári fényes portára az túri követekkel együtt,.. . kikkel is válaszok jött a lándor fej érvári fényes portáról, hogy semmi úttal-móddal ne merészeljék a szarvasiak háborgatni az túri lakó sóikat."

6 A megye a határperekben a török világra eskü alatt történt hivatkozásokat figyelembe vette. A gyulai és kétegyházi uradalmak közti határperek egyikében 1744. február 19-én nemes Gáli Mihály 85 éves szalontai lakos is vallomást tett: „Bizonyosan tudja, hogy . .. azon vitatott határokig Gyulához tartozandó föld légyen, mert török ideiben (tehát a vallomás előtt 50 évvel) gyulai földet sok körül lévű helységbéliek, ugymind andiak (antiak), kesziek... és többiek határoknak szükségek (határuk szűk volta) miatt szántván,... az dézmát gyulai török bégnek azon földrül hordották, úgy mint gyulai földrül."

7 2. Határjárások a) A határ megőrzése A helységek elöljáróinak, a puszták bérlődnek egyik fontos feladata volt, hogy a helység, a puszta területét gondosan megőrizzék, a határjeleket határjárások alkalmával megvizsgálják és megújítsák. A határjárásra (az ún. reambulációra) vonatkozólag a Gyomán 1814. szeptember 19-én tartott úriszék jegyzőkönyvének 34. cikkelye a következő utasítást tartalmazza: „Bíróválasztás után, mihelyest az idő engedi, a múlt esztendőnek bírája számosabb lakosokkal a határ szélire kimengyen, és minden határdombokat azoknak megnevezésével és a mappába leendő kimutatásával az új bírónak és tanácsnak megmutatja és resignálja (átadja), mely határokat az új bíró ilyeténképpen általvévén, azokat vagy maga személyesen, vagy az, tanácsból kiküldendő deputátusok által számosabb lakosok jelenlétekbe gyakran, legalább minden 3 holnapba egyszer eljárja és megvizsgálja, és az előfordult változásokról s tapasztaltakrul az illető uradalmi tisztnek jelentést tegyen."

8