Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IV. ÚJ TELEPÜLÉSEK - 5. Kertészközségek - d) A bérlő új szerződést erőszakol a Bittó-kovácsházi kertészekre (1821) - e) A Csanád megyei kertészek helyzete 1828-ban
d) A bérlő új szerződést erőszakol a Bittó-kovácsházi kertészekre (1821) A lakosság és a kertészközségek elszaporodtával jóformán semmi lehetőség sem maradt arra, hogy a kertészek a földesúrral vagy a bérlővel való nézeteltérés vagy összezördülés esetén felkerekedjenek, és új gazdát keressenek. A földesurak és a bérlők vissza is éltek a helyzettel, kényük-kedvük szerint felbontották a régi szerződést, és előre megírt, új szerződés aláírására kényszerítették a kertészeket. Ez történt 1821-ben Bittó-Kovácsházán is. A főszolgabíró jelentése szerint: „Amidőn a fentebb megnevezett kertészek a régi (1817. évi) kontraktus mellett való megmaradások etánt kijelentett akaratjokat előadták, tekintetes Bittó Imre úr által kipirongattatván, a másnap reggelre való megjelenésre utasíttattak, mely alkalmatossággal ismét azzal bocsájtattak el, hogy hazamenvén a többiekkel együtt értekezzenek az árendafizetésnek feljebb való ígéréséről. Két hét múlva ismét Aradra bérendeltettek a kertészek, és amidőn arrul ismét kérdőre vétettek vo'na, ez alkalmatossággal Herczeg János, Alle Istvány, Katona Péter kertészek és Szenti Mihály kántorjok a többieknek nevekben közmegegyezés szerént minden jugerumra 27 krajcárokat ígértek, amennyit ti. hallomásbul Kövér Gergelytől értettek, hogy mind(en) jugerumra kelletik tekintetes Bittó urakrak az új egyezések szerént reá fizetni, mellyel tekintetes Bittó Imre úr meg nem elégedvén mondotta, hogy kétannyi árendát kell reájok írni, amint a vármegye kancelláriáján két párban a kontraktus meg is íratott ugyan, de keresztvonásokkal azt ők meg nem erősítették, mely szerint a jugerumtól azon ideig fizetett 3 Ft-ok helyett 6 Ft, minden háztul a 1/2 (mázsa) dohány és 12 tojás helyett egy egész mázsa dohányra és 24 tojásra szaponttatott az árendafizetés." 20 Azokon a kertészeken, akik panaszra merészeltek menni, a bérlő tüstént bosszút állott. Az 1822. évi Csanád megyei közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint: „A Kovácsházi-pusztának B'ttó-reszén levő kertészség azon panaszkodik, hogy némely kertészek a kiárendált földekből, azon okból, mivel sérelmeiket a felső helyekre terjesztették, a földesuraság által kitiltattak (elköltözésre szólíttattak fel)." 21 e) A Csanád megyei dohánykertészek helyzete 1828-ban A dohány és ezzel a dohánykertészségek konjunktúrája a múlt század 20-as éveiben rohamosan csökkent. A földesurak és bérlők, akik a század elején nagy ígéretekkei csalogatták a kertészeket, másfél-két évtized múlva a legkönyörtelenebb eszközöktől sem riadtak vissza, hogy megszabaduljanak tőlük. Csanád megyében 1828-ban összeírták a kertészközségeket és kertészsé 6 eket. Az összeíráshoz 1829-ben a megye közgyűlése a következő megjegyzéseket fűzte: „A köztapasztalás bizonyítja, hogy... (a kertészek) a termesztményeknek és dohánynak megcsökkent ára miatt vagy végpusztulásra jutottak, vagy soha ki nem gázolható adóságokba merültek, ami a 30 esztendő olta egybevetett megyebeli népfelszámolásból bővebben kitetszik, holott valamint akkoron a kertészeknek száma naponként nevekedett, úgy most 12 esztendő olta óriási lépésekkel kevesedik, aminek tanúbizony£ága(i) ezeken kívül a legutóbbi időben elpusztult gajdosi, dombegyházi és vizesi kertészségek. Tovább(á) valamint ezeknek, úgy a nemtelen (nem nemes) haszonbérlőknek is számát csökkenti az uradalmi gazdaságok gyarapodása, mely a marhákkal kereskedő haszonbérlők és földmíveléssel foglalatoskodó, de megcsökkent állapotjok miatt hasznot nem hajtó kertészek helyett - akik az előszámláltak szerént vagy elpusztulnak, vagy kontraktuális (szerződéses) esztendeik kitöltésével részint többé bé nem fogadtatnak, részint pedig terheik miatt önként eltávoznak - az uradalmi tulajdon (saját) sikeresebb és hasznot hajtóbb gazdaság fogott helyet." 22 53
