Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IV. ÚJ TELEPÜLÉSEK - 5. Kertészközségek - f) Licitáción elütik a kovácsházi kertészek kezéről a pusztarész bérletét (1836) - g) A kincstár távozásra szólítja fel a kertészeket (1843)

f) Liciláción elütik a kertészek kezéről a pusztarész bérletét (1836) Amikor 1836-ban a Kovácsházi-puszta Lukács-féle részének főbérlete lejárt, az ottani két kertészközség megkísérelte az eddigi örmény főbérlővel, Lukács Józseffel szemben a pusztarész főbérletének elnyerését. A tótkovácsházi kertészeket fondorlatosan elütötték a licitáción való részvételtől. A reformátuskovácsháziak részt vehettek ugyan az árverésen, de a hiyatalos emberek a régi bérlő, Lukács József táblabíró kezére játszották a bérletet. Mint Szilvásy László főszolgabíró a megyének jelentette: „Kövér János bíró úr hodályán, ahol reggeli 9 órára összegyűlvén számos licitálni kívánkozók, jelen lévén már akkor a tisztelt ügyvéd (Kiss József uradalmi ügyész) úr,... (aki) kijelentette abbéli kívánságát, mely szerint mindenki, aki valamely pusztarészre licitálni kívánkozik, minekutána ki fog általa mondatni a pusztarész mennyisége, a kikiáltási ár is, igyekezzen ígéretét úgy siettetni, hogy egy fertály elteire alatt az megtörténjen, minthogy annak eltelte után a további ígéretet nem fogja elvállalni, - megkérvén egyszersmind bennünket, hogy az órára vigyázván, amidőn a fertályóra kitelik, azt kikiáltanánk.. . Midőn már egyik a másikra ígérvén, tisztelt táblabíró úr (Lukács József) 4 Ft 48 kr-t ígért volna, s erre kis hallgatás következvén .. . - ezenközbe a fertályóra kitelt, melyre éppen abban a pillanatban, amelyben kikiáltatott a fertály, egyszerre ígértek a reformátuskovácsháziak 4 Ft 50 kr-t, de a jelen volt Kiss József táblabíró úr s többen erre azt felelték, hogy már későn ígértek, minthogy a fertály ki volt mondva, s a kérdésben forgó pusztarészt Lukács József táblabíró nevére íratta."

23 Az eseten felháborodott kertészek kijelentették, hogy még akkor sem maradnak meg, ha a bérlő holdanként csak 10 garast kérne tőlük. Jó részük el is széledt. Akik szegénységük és új hely hiánya miatt kénytelenek voltak visszamaradni, azokkal úgy egyezkedett a bérlő, ahcgy neki tetszett. Jellemző Kiss; József uradalmi ügyész 1837. február 7-én írt magyarázkodása: „Példa nélkül való példa lenne, ha a zárlói kormány a kenyértelen és ínséggel küszködő kertészeket haszonbérlőnek elfogadni köteleztetne, kiknek minden erények az egek kedvezésétől függő termésből áll, és előre látni való, hogy a haszonbérnek beszedhetése csak bírói foglalás által, mely sok nehézségekkel és költségekkel jár, reménylhető."

24 g) A kincstár távozásra szólítja fel a kertészeket (1843) Az 1821-ben alakult Apáca kertészközség 1843. szeptember 11-én panasszal fordult Csanád megyéhez amiatt, hogy a kincstári uradalom felszólította őket, hogy 15 nap alatt költözzenek el az Apácai-pusztáról, ami számukra tönkremenetelt és éhenhalást jelentene. Panaszlevelükben előadják, hogy csak az esetben maradhatnának ott, ha feles kertészetre állnának át, különben azt a pusztát, amelyet 23 év óta bérelnek, és ahol községüket felépítették, 15 nap alatt el kellene hagyniuk. „Bármiként is óhajtanánk ezen kincstári határzat mellett is feles kertészeknek ott maradni, azt mindazáltal nem tehetjük, mert előre látjuk, hogy mint ilyenek sem élelmünket, sem adónkat, annál kevésbé azt, amit rész szerént épületek felállítására, rész szerint pedig élelmünkre kölcsön vevénk, meg nem kereshetjük... Ha (házainkat)... télre kelve... kitakarítanunk kelletik, azoknak lerontása által, sőt airiatt, hogy körül-belül földet már nem is bérelhetvén,... télvész üdéjén födél s keresetmód nélkül lévén, éhenhalókká is lehetünk."

25 Az apácaiak panaszlevelét Csanád megye közgyűlése 1843. szeptember 16-án a következő jelentéssel küldte fel az uralkodóhoz: „Még (míg) jelen mély alázatosságú sorainkat a fejedelmi trón meghallgatása alá bocsátjuk, egymást érve három fájdalmas folyamodás érkezik hozzánk, melyekben először Pitvaros község 3000 lélek lakossal, másodszor Dumiratos (Dombiratos) község 54