Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

C) BÉKÉS MEGYE A REFORMKOR POLITIKAI ÉLETÉBEN - 1. A maradi és haladó erők harca - 2. A magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele

BÉKÉS MEGYE A REFORMKOR POLITIKAI ÉLETÉBEN 1. A maradt és haladó erők harca Harruckern János György főispánságával a megyei tisztíjkar jóformán a 18. század derekáig függő viszonyba került a hatalmas gyulai uradalommal. Már az 1732. május 12-Í közgyűlésen Harruckern akaratának megfelelően elállt a megyeháza építésétől, s így az csak 1793-ban épülhetett fel. Jellemző a megye mindenben való fásult beletörődésére és szolgalelkűségére, hogy 1784-ben II. Józsefnek azzal a rendeletével szemben, mellyel a német nyelvet Magyarországon is hivatalos nyelvvé tette,

2 csak annyi aggálya volt, hogy miatta sok derék ember fogja kenyerét veszteni. Amikor pedig a király 1786-ban Békés, Csanád és Csongrád megyék egyesítését rendelte el, a rendek csupán az egyesítésnek a következő országgyűlésig való elhalasztását kérték.

3 A pénz értékét egyötödére leszállító 1811. évi pátenst, mely országszerte nagy elkeseredést és tiltakozást váltott ki, minden ellentmondás nélkül tudomásul vette. Lojális magatartásáért ekkor királyi dicséretben is részesült.

4 Amikor pedig 1822-ben királyi pátens rendelte el, hogy az adót ezentúl ne váltópénzben, hanem ezüstben fizessék, ami pedig két és félszeres adóemelést jelentett, más megyék megtagadták a törvénytelen rendelet végrehajtását, Békés megye pedig nemcsak jobbágyi hűséggel fogadta azt, de a királynak az ország pénzügyei rendezésének érdekében tett fáradozásáért köszönetet is mondott.

5 A megyei tisztikarban Vidovich György első alispánt tartották minden haladás legelszántabb kerékkötőjének. „Alázatos fölfelé, kényúr lefelé, kérlelhetetlen ellensége minden haladásnak s erélyes eszköze a kormányhatalomnak."

6 ö volt az, aki a haladó gondolkozású Rosty Albert másodalispánt 1826-ban fondorlatosan lemondásra kényszerítette.

7 Az ő ellenszenves magatartásának viszont nem kis része volt abban, hogy a múlt század első harmadában a megyei tisztikar politikai meggyőződésében fokozatosan gyökeres változás történt. Az 1832-36. éví országgyűlésen a megye követei haladó álláspontot képviseltek. A megye rendéi 1835. február 3-i közgyűlésükön felháborodva értesültek, hogy az országgyűlés többsége az úrbéri törvényjavaslatoknak az örökváltság megengedését és a jobbágyoknak a földesúri önkény ellen való személy- és vagyonbiztonságát kimondó két cikkelyét leszavazta. Első felhevülésükben körlevélben kérték a többi vármegyét, hogy adjanak utasítást követeiknek az újonnan tárgyalandó cikkelyeknek megszavazására.

8 A király a körlevelet alkotmányellenesnek és „lázasztásra célzónak" mondotta, és vizsgálat végett királyi biztost küldött ki. Ezt a megye szintén sérelmesnek tartotta, s erélyesen tiltakozott ellene.

9 • 2. A magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele Békés megye rendéi még II. József halála évében, 1790. október 25-i közgyűlésükön elhatározták, hogy a jegyzőkönyveket magyarul vezettetik, a hivatalos leveleket pedig a királyhoz és a helytartótanácshoz intézendők kivételével magyarul íratják.

10 Ez a buzgóság azonban szalmaláng volt. 1793-ban ugyanis Bihar és Sáros megyék ama felhívására, hogy átmegyek dolgait magyar nyelven folytassák, a megye rendéi sem szükségesnek, sem illendőnek nem látták az indítvánnyal való foglalkozást.

11 Az 1805. évi 4. törvénycikk

12 elismerte a magyar nyelv hivatalos használatát. A törvény alapján Békés megye rendéi a következő évben azt a* határozatot hozták, hogy 365