Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 4. Betegségek, járványok - b) Az 1831. évi kolera

bíró kurrensben tájékoztatta az elöljárókat: „ .. . Minden helységen kívül a bejáró útfélen kemény és jó vigyázó fegyveres strázsák legyenek éjjel és nappal, a nagyobb helységekben 4, a kisebbekben 3, kik csak jó passussal (útlevéllel) ellátottakat bocsássanak be ... 2. Ha valaki a bíró híre nélkül olyan vidéki embernek, akinek passusa nincsen, szállást adna, 6 Ft vagy 50 pálcaütésre büntettetik. 3. A pusztákon levő szállások minden héten megvizsgáltatnak, a gyanús és ismeretlen emberek a vármegyéből azonnal kiküldessenek. 4. Semminemű idegen koldus vagy cigány a helységbe be ne bocsáttassák, habár legjobb passusa volna is . . ."

51 Ezek az óvintézkedések azonban nem tudták feltartóztatni a járvány terjedését. Június 15-én Gyulán, július 1-én Csabán, szeptember 15-én Békésen ütötte fel fejét a pestis. Ez utóbbi helyen mintegy 200-an felzendültek azok ellen az intézkedések ellen, hogy a betegeket családjuktól elválasztva kontumáciás házakba (vesztegzáros házakba) zárják, és a halottakat egyházi szertartás nélkül temessék. Végül is a megye megyei katonákat és 118 gyulai, csabai és berényi fegyverest küldött ellenük, és az engedetleneket és lázítókat elfogták.

52 A járvány a megyében 1740 elején szűnt meg. A megyében összesen 6601 személy halt meg, legtöbben a két Gyulán: 1308, utána Békésen: 1185, legkevesebb Csabán: 61 és Berényben: 28 fő. Karácsonyi János véleménye szerint „e pestis következtében lett Csaba megyénk legnépesebb helye."

5

^ b) Az 1831. évi kolera^ A nádor 1831. július 1-én kelt rendeletével értesítette a megyét, hogy a Mármarosból Szolnokra sót szállító szekeresek behurcolták a napkeleti epekórsághoz hasonló nyavalyát, és elrendelte a katonai kordon felállítását. Az alispán már 3-án elrendelte, hogy a szolgabírák „a lineát (záróvonalat), amely az Ér, Berettyó és Tisza vizeinek vidékére nézve Kunszentmártonig legalkalmatosabbnak fog találtatni, meghatározván, ahhoz megkívántatandó számmal elegendő embereket kirendeltessenek."

55 Vidovích Ferenc szarvasi szolgabírói jelentése szerint azonban „július 9-én de. 11 órakor Kecskemétről ... (a záróvonal kiegészítésére) odaérkezett 45 főnyi ulánus katonaság közül... kettő még aznap 6 óra tájban a kolera szimptómái (tünetei) között megbetegedett." Az' egyik másnap, a másik harmadnap meg is halt.

56 Erre a hírre a július 13-i közgyűlés a kordont Gyomától Csorváson át a csongrádi határig terjedő vonalra helyeztette át, 13-án azonban a szentetornyai pusztán levő Lebuki csárdában hárman megbetegedtek, és harmadnap meg is haltak. Orosházán július 23-áig kilencen haltak meg. Csabán július 25-én lépett fel a betegség.

57 Gyulán augusztus 3-án jelentkezett a kolera.

58 Békésen augusztus 4-ig már 5 koleragyanús beteg halt meg. Tárcsáról augusztus 5-én jelentették az első megbetegedést.

59 Füzesgyarmaton pedig augusztus 14-én kezdődött a járvány.

60 A betegség helységen belüli továbbterjedésének megakadályozására egymást érték a rendeletek. Ezeket az óvintézkedéseket Gacsári István 1839-ben írt füzesgyarmati krónikájában így summázza: „Az a ház, melyben az ilyen betegek találtatnak, tüstént a legkeményebb őrizettel lezárattasson oly formán, hogy abból senki ki és abba senki bé ne bocsáttasson 20 napokig. A kolerában elholtak minden temetési pompa és öszvegyülekezést hirdető harangszó, koporsó és pap nélkül mezítelenül és mély (7-8 lábnyi) sírokban minden kísérők nélkül külön sírásók által s külön temetőbe, és ha csak van» oltatlan mésszel egy tenyérnyire behintve, temettessenek. A megholtaknak pedig mindennemű ruháit, fejérneműit és ágybélijeit is bizonyos ember jelenlétében meg kell 354