Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 4. Betegségek, járványok - b) Az 1831. évi kolera

égetni, és azoknak még hamuját is mélyen eltemetni, a házat pedig, amelyben feküdtek, megtisztítani."

61 A fertőtlenítés egyik legjobb módjának a füstölést tartották. Erre már a július 13-i megyei közgyűlés rendeletet adott ki: „A papirospénzek, levelek és más irományok megfüstöltessenek, s úgy tisztíttassanak. Ezen füstöléshez pedig venni kell füstölőport, mely porrá tört büdöskőböl (kénből) egyrészt, másrészt pedig összetört salétromból és 4. részben tiszta búzának korpájából áll. Ezen por égő szénre tétessen, és másféle készület nemlétében a papirospénzek vasrostába tétetnek, és a rostának teteje béfedettetvén, a beletett dolgok vigyázattal, hogy a láng vagy szikra ne penetrálja (bele ne hatoljon), a levelek pedig, minekutána egy darabig a rostába füstöltettek, árral megszurkáltatván, újra a rostába tétessenek,... és hogy minden veszedelem eltávoztatódjon, a megfüstölendő dolgok fa- vagy vasfogóval fogattassanak meg."

62 Az orvosok tehetetlenül álltak a betegséggel szemben. A felsőbb hatóságok és magánosok különféle „jó bevált" gyógymódot ajánlottak. Józsa István Szabolcs megyei főorvos azt javasolta, hogy a beteget fűszeres forralt borral, meleg borogatással és dörgöléssel, árvacsalánnal való megcsapkodással minél elébb meg kell izzasztani.

63 Morvái János plébános pedig azt ajánlotta, hogy a beteg „bodzavirág főtt levét (bodzaherbateát) igyon bőven, és takaródzzék bé jól, hogy jól megizzadhasson."

64 A lakosság nyugtalankodása és ellenállása A lakosság kezdettől fogva bizalmatlanul és ellenszenvvel fogadta „az urak rendeléseit". Stummer János csabai főszolgabíró már július 18-án jelentette a megyének, hogy „a lelkipásztorok ellen a csabai nép a temetés végett (miatt) felette zúg."

65 Körösladányban „a köznép a doktorokat vádolta, hogy a kutakba megmérgesítették a vizet, mivel aki vizet ivott, a mindjárt meghalt. Végre az uraságokat is vádolták, hogy jobbágyaikat akarják pusztítani, látván azt, hogy az urak nem halnak, csak a legszegényebb sorsúak."

66 Viszont a megyeszékhelytől távol eső Füzesgyarmaton egyszerűen nem vettek tudomást a rendeletről. Mint Gacsári István írja Krónikájában: „Itt nálunk Gyarmaton, valamint az isteni tisztelet, úgy a temetkezés is mindenkor rendesen ment, aminek oka a volt, hogy a nép ezen borzasztó temetkezés módjától iszonyodván, tagadta és titkolta hozzátartozóinak kolerában lett meghalálozásokat."

67 A megye belátván, hogy a kordonok nem gátolják a járvány terjedését, augusztus 18-i közgyűlésén visszarendelte a kiállított őröket, és a járáskelést szabaddá tette, egyedül a csoportosulást tiltotta.

68 Az augusztus 21-i közgyűlésen Gyulán a betegek lakóházának lezárását is megszüntette.

69 Statárium A megye vezetősége megriadva a lakosság nyugtalanságáról, a fosztogatásokról és rablásokról érkező hírektől, 1831. augusztus 21-i közgyűlésén a „nyomban ítélő hatalomnak" engedélyezését kérté a királytól: „A megyében naponként előfordult s előforduló igen számos rablások, fosztások, lopások esetei nyilvánvalóvá teszik, hogy a hanyatlott és - amiatt, hogy a nép (a) kolera ellen fennálló elzárások által nemcsak az egész esztendei élelmére szolgáló mezei munkák teljesítésében, hanem minden egyéb keresésmódjában is meg vagyon akadályozva - bizonyára még inkább hanyatlandó közbátorság fenntartását eme nagy kiterjedésű róna puszta vidéken egyedül csak az érdeklett rendkívül való büntetőhatalom gyakorlása eszközölheti sikeresen."

70 A nádor a statáriumot egy évre engedélyezte „nemcsak a rablások és tolvajlások esetében, hanem... a gyújtogatok és netalán a közlázítást és zendülést gerjesztőkre (nézve) is."

71 23* 355