Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXIII. KÖZMŰVELŐDÉSÜGY - 1. A nép hitvilága - b) Az elrejtett kincs

A verses históriának van némi történelmi alapja. A szeghalmi bírák 1789. szeptember 11-én az alszolgabírónak a következő jelentést tették: „ .. . Csuba Ferenc. . . sokszori kényszerítésünk után hébe-hóba kiment kincset keresni, s majd minden laponyagokat (lapos dombokot) és halmokat megásatott a már általa elámított rabéi, csökmöi és szeghalmi emberekkel, de semmi haszonra, mert csak egy fillért sem talált, honnét sok ámításai után társai által megtámadtatott, és bizonyosan agyon is verettetett volna, hanemha vélek lévő expressus (kirendelt) esküdtemberünk, Hajdú Mihály magát interponálta (közbe nem vetette) volna. Ezen aktusnak megléte után ígéretet tett Csuba Ferenc, hogy csak lennének azon emberek békességbe, teméntelen kincset fogna nekik mutatni a következendő napon. Mely nap csakugyan ki ís vitte őket a csökmöi határba lévő Sóstó-halomra, melynek ásatásához hozzáfogatván, maga a Rétoldalra elment imádkozni. Azonban kevés idő múlva a munkásokhoz megtérvén, s látván, hogy semmit nem találtak volna, kezdi ijesztgetni az ásós embereket, hogy a gödörből jönnének ki, mert már a pince bóthajtása igen közel vagyon, s mindjárt leszakadna alattok, és így ők bizonyosan bele fognának fulladni a pincébe annak büdössége miatt. Mivel pedig azok a gödörből kijönni csakugyan nem akartak, ily álnok beszéddel állata (ámitá) el őket, hogy magokat ne ejtenék veszedelemben, inkább hozzanak ki Csökmőről egy hétöles új kötelet, és azzal fogjanak az ő igazgatásából (az ő segítségével) egy sárkányt, s azt vetnék bele a gödörbe, a hadd törje be a pince bóthajtását, és inkább a hadd vesszék oda, mint ők. Erre a csökmőik ráállottak és kötélért csakhamar béfutamodván, elhozták a kötelet. Melynek elhozása után megkérdé őket, hogy micsodás sárkányt akarnának fogni, kant-é vagy nőstényt, vagy azoknak tavalyi fiait. Ezek pedig a nőstényre tevén fel a célt, elmennek a tordai lápra Csuba vezérlete alatt, ahol Csuba a réteken széjjel járkálván, mivel sárkányt nem talált, ily fortélyra gondolt: A kötélnek egyik végét a földbe maga leásta, de csak igen kevéssé, úgyhogy az csekély húzásra is onnét kijöhessen. Ennek leásása után nekibiztatja az ásós embereket, hogy azon kötelet egy szívvel-lélekkel erősen húznák, és ha azt felhúzhatják, már úgy bizonyosan megfoghatják a sárkányt. Melyből az lett, hogy a kötélnek nekiesvén azon megvakított személyek, a kötelet megrántják, és a kötél hirtelen a leásott helyből kirántódván, mindnyájan hanyatt esének, és kinek kezébe, kinek farába és lábába ment a nádtors. Itten, hogy felhúzhatták az ásósok a kötelet, megörülnek, hogy ők már majd megfogják a sárkányt. A rajtok esett sérelmet pedig fel sem vették az örömnek miatta. Ezzel a vak Csuba meg nem elégedvén, így szól hozzájok: - Atyámfiai ez ugyan ió próba volt, de még egy van hátra, azt is meg kell cselekedni. Ha azzal boldogulunk, azután tudom bizonyosan, hogy a sárkány a miénk lesz, Ekkor ismét újra leásta maga a kötél végit, de oly erősen, hogy azt (:mint maga Csuba Ferenc is megvallja:) hat ló sem húzhatta volna fel. Ezen kötélnek a másik végire állítja az embereket, és egy nagy darab rétséget a kötélben kerített vélek, mondván: — Ha azt lehúzhatjátok, úgy bizonyos, hogy megfogjuk a sárkányt. Mindazáltal azt is megmondom - úgymond - kenteknek, hogy ha kentek ^cözt van olyan ember, akinek nőtlen korában valakivel köze volt, vagy más asszonyával hált, az innét eltávozzék, mert azt a sárkányok azonnal széjjelszaggatják. Aminthogy csakugyan a csökmőiek közül hárman félre is mentek, nem mertek a kötélhez még csak hozzá is nyúlni. És így ezekkel is kevesedvén a kötélhúzóknak számok, a rétet le nem törhették, melyből a sárkányok megfogása eránt elébbeni örömök szomorúsággá, sőt nagy haraggá vált, mert Csubát azonnal megragadták, és a Sóstóhalmon ásott gödörhöz vitték, hogy ott belevessék, és a sárkány helyett maga törje ie a pince bóthajtását. És ezt meg is cselekedték vele, a gödörbe, mely mintegy nyolcöles 326