Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 4. Boszorkányperek - c) Az ördöggel való szövetséggel vádolt Giliczó Jánosné vallomása (1728) 320 - d) Jenei Istvánné tarcsai boszorkány kivégzés előtt kínvallatás alatt tett vallomása (1755)

A vádlott Nagy Anna 1728. július 21-én „hazánk törvénye szerint" elevenen tűzre ítéltetett.

68 d) Jenéi Istvánná tárcsái boszorkány kivégzés előtt kínvallatás alatt tett vallomása (1755) A boszorkánysággal vádolt személyt, ha nem akart vallani, és hogy társait megnevezze, kínvallatásnak vetették alá. A gyulai uradalom úriszéke Jenéi Istvánné Matócsi Sára tárcsái asszonyt a gyulai várban 1755. december 29-én tartott ülésén „mások borzalmas példájára társai leleplezése végett előzetes kínvallatásra, utána hóhér kardjával való lefejezésre és máglyán való elégetésre ítélte."

69 Jeneiné december 31-én kínvallatás alatt a következő vallomást tette: „Hány esztendeje, hogy ördögökkel szövetséget kötöttél? - Tizenhat esztendője, hogy közéjek állottam Tárcsán az Jancsóné házában hol boroztunk. Valld meg, kik volnának az társaid? - Puskás Andrásné, Horváth Andrásné, Tóth Imréné, Kis Györgyné, Genge Andrásné (áthúzva), Ersók bába, kinek a lánya még mostanság is Tárcsán lakik, ki (ti. a bába) onnat már a Kunságra ment, Körösladányi Nagy Istvánné, Borosné és az öreg Bódiné. Koszorús Jánosnak te húztad-e fére a száját? Igenis én Körösladányi Nagy Istvánnévaí, Horváth Andrásnéval, ahova mi ketten Nagy Istvánnéval macska képiben, Horváth Andrásné pedig kívül lévén, kakas képiben mentünk, és Nagy Istvánné, mivel azelőtt reája megharagudott, reámenvén, és száját félrevonván, hogy továbbá ne menjen, maga által csinált zsírral megkente. Annak utána pedig mindketten hozzája menvén, és igyenesre rántván a száját, valamennyire meggyógyítottuk. Tóth Imrének megrontásakor jelen voltál-e, és miért rontottátok meg? - Jelen voltam Borosnéval és Tóth Imrénével, kit azon okbul rontottunk meg, mivel annakelőtte beteges állapottal lévén, a feleséginek nem kellett. (Ä felesége) bennünket arra kért, hogy véle együtt rontanánk meg úgy, hogy még három esztendeig élhessen, és mindjárt ki ne tudódhasson cselekedetünk. Miképpen gyógyítottátok meg annakutána? - Az felesige maga főzött fürdőt nékíe, minékünk meghagyván, hogy háza felé se mennénk. Igaz-e, hogy Nagy Isvánnéval Berénybül Tárcsa fele igyekezvén, a füvek tetején mentetek, s azon utatokban Kis Istvánt ti nyomtátok meg? - Igaz, és mivel utunkban volt Kis István, midőn kenyergett volna, meg is nyomtuk. Te taszítottad-e le Somodi István leányát az székrül, és mi formán mentetek oda? - Igaz dolog, hogy én is jelen voltam, de én le nem taszítottam, hanem Puskás Istvánné. Én pedig a födrül fel akarván venni, ismét Horváth Andrásné eltaszította, és minekutána öreg Bódiné kezét megfogta volna, mind a teteme megmerevedett, és itt is mindnyájan macska képiben voltunk. Hát a te menyed jelen volt-é azon alkalmatossággal, és tanítottad-e ördögi mesterségre? - Jelen nem volt, nem is tud semmi mesterséget, hanem az, akit cifra féketőben (fej kötőben) ott láttának, Puskás Istvánné volt. Hol jártál akkor, midőn az Körös mellett a bíbicet Balázs István nevű kanász jelenlétiben a nagy forgószél felkapván, a Körösben hagyította, s kivel voltál akkori alkalmatossággal? - Félhalmi-pusztán voltam Kis Györgynével és Jancsónéval. Mit kerestetek Félhalmi-pusztán, s ki indította azon nagy forgószelet? - Mi ketten Kis Györgynével az szántóknak ételt vittünk, Jancsóné pedig mivel bábaasszony, füveket szedvén, hozzánk adatott, s az indította azon nagy szelet. Miért indította azon forgószelet? - Azért, hogy véle együtt általmennénk a FeketeKörösön, de mivel minekünk akaratunk nem volt az általmenetelre, ő is velünk megmaradott. 21 321