Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXIII. KÖZMŰVELŐDÉSÜGY - 1. A nép hitvilága - a) A boszorkányok

Vagyon-e házadnál eltéve némely ördögi eszköz, és ha nálad nincs, kinél talál­koznék? - Nálam nincs, hanem öreg Bódinénál, Kis Györgynénél némely ördögi mes­terséggel elkészíttetett kenőcsök vadnak. Van-é ezeknek kantárok, és nyargaltak-é meg valakit, s kicsoda az? - Van Kis Györgynének, Bódinénak, Horváthnénak, Puskásnénak, Tóth Imrénének, de nem tu­dom, hogy valakit megnyargaltak volna, hanem azt láttam egyszer, hogy Bódiné macs­kán ülvén, az Körösön által ugratott, többet nem láttam. Ki mindezek között a legfőbbik, és minemű tisztségben vadnak helyheztetve? ­Bódiné, aki kapitányságot visel, Kis Györgyné zászlótartóságot, Puskásné pedig strázsa* mesterséget viselnek. Kít láttál valaha ezek közül repülni? - Mást Bódinénál nem láttam. Űjítottad-e minden esztendőben Borosnéval a falu körül a fakadozottkása-vetést? - Nem újitottam, nem is voltam én azon végzésben. Kinél tartatik a zászlótok és az könyvetek, melyben szoktátok magatokat írattatni. - Az zászló tartatik öreg Bódinénál, az könyv pedig Jancsónénál." 70 Jeneinét Pogács Judit gyomai boszorkány 1756. április 4-i vallomásában így emhti: „Jeneiné, akit megégettek." 71 XXXni. KÖZMŰVELÖDÉSÜGY 1. A nép hitvilága A népnek hitvilágát ördögök, boszorkányok, táltosok és egyéb csodálatos lények népesítették be. A boszorkányoktól, ördögöktől való félelem egész életűket áthatotta. a) A boszorkányok A boszorkányok egymástól tanulták tudományukat. Hatalmukat az ördöggel való szövetségük biztosította. Az ördöggel való szövetkezés módját a boszorkánysággal vá­dolt Giliczó Jánosné gerlai származású szegedi bába mondta el 1728-ban tett vallomá­sában. 1 - 1755-ben Boros Jánosné tárcsái asszony kínpadon így vallott: „A Kereki­pusztai templomhoz (templomromhoz) mentünk szárnyon, hol magamat be is iktattat­tam . . . holtomiglan . . . Jancsóné az tavaszon étszaka ágyamhoz jővén, álmomban sütötte reám a bélyeget." 2 A boszorkányok katonás szervezetben éltek. Jenéi Istvánné tárcsái asszony 1755. évi vallomása szerint köztük a főbbek kapitányságot, strázsam esterséget és zászlótartó­ságot viseltek. Volt zászlajuk és könyvük, melybe beírták őket. 3 A boszorkányok szélsebesen jártak. Boros Jánosné tárcsái asszony 1755-ben azt vallotta, hogy szárnyon mentek a kereki-pusztai templomhoz. 4 - Jeneiné ugyanazon évben tett vallomása szerint Jancsóné forgószelet indított, hogy azzal átmenjenek a Körösön. Ugyanő azt vallotta, hogy Nagy Istvánnéval a füvek tetején mentek. 5 Gyakran férfiakat is magukkal hurcoltak. 1724-ben egy szeghalmi legény azt vallotta, hogy őt a boszorkányok „étszakának idejin el is vitték .. . karácsonyfáiban, Tokajon túl is hordozták." Ugyanakkor egy másik legényt Kósné és Kerekesné „el­vitték .. . hol Debrecenben, hol Törökországba kocsisnak hat fekete lú mellé... Olyan sebesen jártának, valamint a golyóbis." 6 Volt, akit lóvá változtattak és megnyergeltek. 1731-ben a 35 éves Derecskéi János szeghalmi lakos azt vallotta, hogy Gyulai Jánosné szeghalmi asszony „amely száraA­322

Next

/
Thumbnails
Contents