Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 4. Boszorkányperek - a) Tanúkihallgatások a boszorkánysággal vádolt Kós Andrásné ügyében (1724)

színén hóhér által akasztófára felfüggesztetik, nem lévén helye sem apellátának, sem kegyelemért való folyamodásnak. A gonosztévők, kik a nyomba büntető Ítélet alá tartoznak, e következendők: 1. Az utasokat megfosztó haramják, és az országutakat elálló erőszakos tolvajok, kik zsiványok vagy szegénylegények neve alatt esmeretesek. - 2. A szándékos gyújtogatok .. . Ideértvén a szökött katonákat is. Zsiványoknak neveztetnek: a) akik erdőkben vagy rejtekhelyekben tartózkodnak, akár egyenként, akár többedmagokkal fegyverrel vagy gyilkolóeszközzel az utasokat megtámadják, b) akik csárdákra, malmokra, szállásokra reáütvén, erőszakos megfosztásokat visznek véghez, - c) akik csoportonként fegyveresen és erőszakosan gulyákból, ménesekből, nyájakból barmokat elhajtanak, - d) akik csoportonként fegyveresen, akár magánosan házakat erőszakosan felvernek és kirabolnak. Mindegy pedig a büntetésre nézve, akár történt... emberhalál, akár nem. - Ide értetődnek az efféle gonosztévők orgazdáik, lappangtatóik, szállást adóik, egyszóval a gonosztételben előlsegítőik. . .. Hogy senki tudatlansággal magát ne menthesse,. . . imé közhírré teszi a nemes vármegye, hogy kebelében mostantól fogva ... nyomban büntető, főbenjáró hatalom fog gyakoroltatni, valamint azt is, hogy aki rablótársait avagy ha maga is olyan volt, önként magát feladja, és eddig volt gonosz életét elhagyja, a törvény eránta kegyelmes és irgalmas tekintettel fog lenni."

60 4. Boszorkányperek^ A legelső boszorkányperről a megye újjáalakulását követő évből, 1716-ból van tudomásunk. Kiss Istvánné és Sánta Mátyásné dobozi boszorkányokat máglyára ítélték, és megégették.

62 A 18. században több, mint 50 Békés megyei boszorkánysággal vádolt személyt ismerünk névről, elsősorban nőket, de voltak köztük férfiak is. Mária Terézia 1756-ban elrendelte, hogy a boszorkánysággal vádolt személyek ellen a törvényszékek a legnagyobb körültekintéssel járjanak el, és a halálos ítéleteket végrehajtásuk előtt jóváhagyás végett a helytartótanács elé terjesszék.

63 A boszorkánypereket 1756-tól a rontó és kuruzsló asszonyok elleni perek váltották fel. Ilyenek még a múlt század elején is folytak. a) Tanúkihallgatások a boszorkánysággal vádolt Kós Andrásné ügyében (1724) „De eo utrum (vallatási kérdőpontok): Tudja-e a tanú, látta-e, hallotta-e mind most, mind ennekelőtte való időkben s esztendőkben Török Máriának, egyszersmind Kós Andrásnénak akármi névvel nevezendő gonoszságra, boszorkányságra vagy csak gyanúságra cílozó... beszídit, magaigyekezetit, annál is inkább cselekedetit, bátor mástul hallotta is, vallja meg igaz lelkiesméreti szerint." 1. tanú, a 26 éves Farkas János: „Ezen fátens (tanú) ezelőtt harmadik esztendőben Jakab Miska nevű leginnyel (:kivel is (Kósné) akkortájban paráznaságban élvín:) Gonda István nevű Szeghalmon lakos embernek az istállójában ezen fátens együtt lívén, három ízben is látta, hogy azon leginyhez agár kípiben... azon asszony bejött (:aki is magát megrázván, ugyanazon reális (valóságos) asszonnyá változott, azon leginnyel beszillett:). Sokszor szokás szerint étszaka, ami időn már a tüzelíst elvígeztük volna, az ajtó kerékkel bezárolva, a küllő között minden akadás nélkül bejött, azt gondolván, mindnyájan alszanak... - A fejire keze reá tívín az fátens az asszonyra, hogy azon asszony tiszta sült boszorkány, hitet mir mondani." 317