Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 4. Boszorkányperek - a) Tanúkihallgatások a boszorkánysággal vádolt Kós Andrásné ügyében (1724)
A 4. tanú, a 29 éves Másik János vallomása: „Hallotta a fátens a maga édesanyjátul, ami időn a sokszor említett Kós Andrásnénak házánál lett volna, egy circiter (körülbelül) 8 esztendő tájban való ugyan Kós Andrásnénak tulajdon gyermekinek kézinél látván egy kanalat, minden kérdés nélkül mondotta a gyermek: - Ez - úgymond - az ő vajaskanál ok, és Szeghalmon minden tehéntül egy-egy vajat kell avval adni, nemcsak Szeghalmon, hanem még Debrecenben is, - kire nézve Kós Andrásné: - Kutyatagja (ebadta), mint másszor, talán most is megbolondultál" A 12. tanú, a 21 éves Nagy István: „Ezen fátens Gyarmatrul egy alkalmatossággal estve hazajüvén, az istállóban lefeküdt hányatta. (A boszorkányok) Kósné kipihen odamentek réá, s ott gyomrozták a fátenst, mely cselekedetiért a fátens kézit (Kósné) fejire ti vén hittel is réámond ennekutána is, hogy Kósné boszorkány, s ű gyomrozza étszakának idejin. El is vitték a fátenst karácsonytájban, Tokajon túl is hordozták." A 15. tanú, a 27 éves Jakab Miska: „Ennek előtt való elmúlt esztendőkben, amikoron fátenshez járt Kós Andrásné, az Istenére is kérte a fátens, hogy ne járjon oda, mert megfogják, és mind a ketten megromlanak, kire Kósné felelte, (hogy) ne féljen a fátens, mert ha mind az égisz utcabéli ember réánéz, nem látja meg, hacsak a gúnyája hozzá nem ér... Látta világosan a fátens, az istállóban feküvén, a kertjinek hácskóján (hágcsóján) Kósné bement kutya kipihen, és ment az istállójának ajtajába. A kutya elébb menvén, megállott, a fátens pedig sietséggel kifutván, már akkor szemily szerint Kós Andrásné volt az nádfal mellett állván. Kérdvín tüle a fátens: -Hová lőn a kutya? - Kósné felelvin: - Nem volt bizony itt semmi kutya - melyre a fátens felelvén: - Ha nem volt, hát bizony te jöttél bé az hágcsón. Te tiszta boszorkány vagy! Mely cselekedetit Kósnénak a fátens látván, hitivei is kész jövőben is komprobálm (megerősíteni), hogy Kósné tiszta sült boszorkány." A 18. tanú, a 24 éves Másik István: „Ennekelőtte mintegy három esztendővel a fátens beteg lívén, hozzája ment Kósné és Kerekesné, sokat kinszeritettík, hogy esküldjék közéjek, lígyen boszorkány,... de az fátens azt mondta, nem líszen, s nem esküszik ő, mert hiszi az Istent, hogy irgalmas, kegyelmes líszen nékie. - Ugyancsak elvittik a fátenst vélek, hol Debrecenben, hol Törökországra kocsisnak hat fekete lú mellé, és onnan drága jószágokat, angliákat (angol posztókat) hoztanak, és a Kerekesné kamrájában rakták le. Amikor érkeztek, és a fátensek kocsisságiért hol egy tallért, hol pedig aranyat adtának, de az fátenstül pinze, melyet nékie adtának, csak elveszett. Nappal oztán a fátens odament nizni s pinze keresni, azhová rakták a jószágot, de sem pinzit, sem azon jószágban, melyet hoztanak, semmit nem lelt, mely cselekedetiért a fátens fejire teszi kézit, jövendőben is meri bitivel mondani, hogy mind Kósné, mind Kerekesné nyilvánvaló boszorkány. A fátensnek füle is akkoron romlott el, mert olyan sebesen jártának, mint a golyóbis, és azon sebesen járásnak szele miatt dugódott bé a füle." 64 A boszorkánysággal vádolt Kós Andrásné perét a gyulai uradalom úriszéke 1724. május 30-án tárgyalta a gyulai várban, és a következő ítéletet hozta: „Miután több meghiteltetett becsületes tanuknak a (vádlott) fejére tett esküjéből nyilvánvalóan megbizonyosodott, hogy a vádlott ördögi mesterségnek hódolt, és valóságos boszorkány,... magát kutyává változtatta, sok személynek, előbb fenyegetődzvén, ördögi erővel csakhamar halált vagy különféle betegséget okozott, néhány általa megrontottnak viszont az egészségét helyreállította, miután az ő legsúlyosabb bűbájosságait a tanúk e törvényszék színe előtt elegendőképpen megerősítették, ehhez járul egész Szeghalom község gyanúja, hogy - amint maga is vallja - nem borzad vissza különböző alkalmakkor házas318