Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 11. Kóborlók - a) Csavargók - b) Vagabundus diákok

rendelik, hogy minden három holnapoknak elf olyasa alatt a számadó (a) gondviselésére bízott barom mellől két napnál tovább a megtörténhető kárnak megtérítése és 24 pálca büntetés alatt elmaradni ne merészeljen. 32. Olyatén baromnak, melynek szarva ráspolyozott (reszelt), vagy egyébként jegye s biliege megrontatott, akárki által leendő eladása-vétele, cseréje vagy kárnak megfordításában (jóvátételében) kézhezvétele elegendő legitimáció (igazolás) nélkül konfiskációnak (lefoglalásnak) büntetése alatt egyátaljában tilalmas legyen.'"

17 11. Kóborlók a) Csavargók A szolgabírói kurrensek egyik leggyakrabban megismételt tilalma az volt, hogy senki ismeretlen kóborlókat, míg útlevelét a bírónak be nem mutatta, házába befogadni ne merészeljen. A lakosok viszont és a pusztai emberek szívesen adtak nekik szállást részben a szegénység ösztönös összetartásából, részben azért, mert abban az újságtalan világban csak ilyen országjáróktól értesülhettek a világ folyásáról. A csavargók pedig szívesen mesélték el az útjukban felszedett történeteket, rémhíreket, boszorkányos és kincsásó történeteket. Minden szavukat elhitték. Egy 1777. március 7-én felvett jegyzőkönyvben a tanú a következő vallomást tette egy rabtársa, Vissográdi András beszédjéről: „(Véle) Kisasszony napja tájban múlt esztendeje együtt raboskodván,... beszél lette azt is, hogy már őtet kétszer akasztották föl légyen, egyszer a Bánátusban, máskor az Bácskaságban,... de mikor felakasztották, mindenkor csak zsúpszalma maradott az akasztófán, mutogatván az tanúnak lábravalója korcát, hogy abban volna nekie minden mestersége,... és mindaddig, még ez tüle el nem vétetne, törvény reá nem szolgáltathatna. Ehhez járulván az is, hogy egy golyóbisa, volna az ládájában,... melyet amidőn S. V. (sít venia verbo = engedelemmel szólva) az seggiben bedug, az hóhér őtet fel nem akaszthatja. Két csikót is hozott egy üdŐben Törökországbul, kinek két sor foga vala, melyeknek ha az harmadik kinyő, bátran mehet az ember rajta lopni, senki utol nem éri. És hogvha most kiszabadul az rabságbul, egyenesen megyén lakni Árpád király várába, ahol egy lyuk (=barlang) vagyon. - Oda rejtem magamat, mondotta, azhonnan csak innya járok ki, és szabadon járok."

48 b) Vagabundus diákok Egy volt vagabundus (kóbor) diák 1754-ben tett vallomásából tudjuk, hogy az országban kóborló katolikus diákok valóságos társaságba (Societas Vagabundorum) állottak össze. A társaság feje, a főprovinciális (a tartományfőnök) 28 éves volt, helyettese, a 24 éves viceprovinciális pedig a gyulai születésű Gyulay Antal diák volt, aki „arra gondot visel, hogy a többiek más ifjakat is, hacsak lehetséges, arra csaljanak, vélek ide s tova kóborolván, melyeknek (ti. az új tagoknak) mesterek is van ... Ez társat adván (melléjük), legmesszebb és hazájuktól legtovább quaestára (kvestára = kéregetésre) küldi, hogy így távul lévén az hazájától, kénytelen legyen közöttök maradni." A főprovinciális a legátusoknak „erősen meghagyja, hogy az kálvinisták előtt az szent római hitet éppen el ne tagadják, de mégis mindenképpen hémezzékhámozzák, hogy az vallásokat meg ne tudhassák, és amint tetszik, szép rendes hazugsággal az olyatén lutheránus avagyis kálvinista prédikátorokat megcsalhassák, magokat sopronyi, debreceni, losonci kollégiumból jönni mondván." A társaság dékánja „azt tanítja, hogy minden... szerzetes az korcsmákat gyakorolja, de mégis ad cassam 297