Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXX. ÁRVIZEK, ÁRVÍZVÉDELEM, FOLYÓSZABÁLYOZÁS - 3. A Békés megyei folyók szabályozása

miatt semmi hasznát a földnek (a) lakosok nem vehették, mostan urbariális szántóés kaszálóföldeket bírnak ottan, és a gyulai méltóságos földesuraság lapály, de ezen kanálisok által kiszárított helyeken most ennyihány ezer baglya szénát esztendőnkint kaszáltatni szokott."

13 d) Víztartó gátak Tomcsányi Kristóf békési főszolgabíró 1828. március 13-i levelében utasítja az elöljárókat, hogy az áradások továbbterjedésének megakadályozására, a mélyebben fekvő részeken épült házak megoltalmazására emelt töltéseket állandóan javítsák és erősítsék. „Minden a víz ellen készített töltésekre a legnagyobb felvigyázattal lenni, a szükséges helyekre strázsákat rendelni, tálaltatandó hibákat azonnal helyrehozni . . . szoros kötelességeknek esmérjék."

14 - Vidovich Ferenc szarvasi alszolgabíró 1828. november 20-án kelt kurrensében ,,meghagyatik ... minden helység elöljáróinak ... a szélvész által okozandó haboktól (hullámoktól) netalán megszakasztandó töltéseknek nádakkal, karókkal és dudvarakással való kijavítása és megerősítése."

15 3. A Békés megyei folyók szabályozása A helytartótanács utasítására 1777-ben Békés, Csanád és Csongrád megye felfogadta Vertich József földmérőt, aki a munkát a Körös-meder kitisztíttatásával és partoltatásával kezdte, de a víz lefolyásának gyorsítására a folyók kanyarulatainak levágásával is kísérletezett. Hergécz Imre csabai főszolgabíró a kanyarulatok átvágásával kapcsolatban 1785. október 12-én a következő kurrenst küldte szét: „Minthogy Tárcsa nevű helysége ezen tekintetes, nemes vármegyének az árvizek által anynyira szorongattatik, hogy hacsak azon nemes vármegye a mellette folyó Körös kerületeinek (h.: tekerületeinek, kanyarulatainak) általvágattatásával mentül elébb nem segít, félhetős, hogy pusztulásra jut a közjónak és a többi adózó helységeknek is tetemes káraival, amelyet hogy a nemes vármegye megelőzzön, valamint már azelőtt a felséges instrukciónak (utasításnak) jóváhagyásával az említett Körös tekerületének közönséges erővel (közerővel) leendő által vágattatását elvégezte, úgy a folyó holnapnak (1785. október) 7. napján tartatott gyülekezetében annak végbevitelére ez alább írt reparticiót (felosztást) tette, amely szerént kötelesek lesznek a mezővárosok és helységek bírái az ásásra és a földnek az ásástól saroglyákon távolyabb leendő hordására alkalmatos személyeket és nem gyermekeket az elrendelt napokra minden kigondolható ellenvetés vagy mentség nélkül ásókkal, lapátokkal kiállítani Tárcsára a teendő ásatáshoz, úgyhogy a kirendelt napokon mindjárt reggel a munkához kezdhessenek. - Emellett Magyar- (és) Németgyula, úgy nemkülönben Békés mezővárosok s Vári és Doboz helységek a föld hordására szükséges saroglyákat ezen hónap 17. napjára reggelre odaszállítani el ne mulassák (mulasszák)."

16 Vertich 1802-ben benyújtotta a Fehér- és Fekete-Körös térképét, majd 1822-23. évben Huszár Mátyás kir. földmérő elkészítette a Körösök és a Berettyó szabályozásának egységes tervrajzát, de az érdekelt megyék ahelyett, hogy egyesítették volna közmunkaerőiket, külön-külön szabályozgattak a legsürgetősebbeknek látszó helyeken.

17 A lakosság bizalmatlanul nézte ezeket az ármentesítő és vízszabályozó munkákat, és nemegyszer a töltések átvágását követelte, sőt át is vágta azt. Ez történt 1826 tavaszán is, amidőn „a Gyuláról Csabára vezető országúiban eső úgynevezett Kis-Bárdosfoknak... mint igen kártékony kicsapásnak betöltése elrendeltetvén, a dologhoz nem értő némely nyughatatlanok kívánságára,... a számosan összvecsoportozott nyugha285