Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - VIII. KÖZMŰVELŐDÉS - b) Lovas Mihályné, Róka Andrásné és Harcsás Istvánné gerlai boszorkányok (1718)

Azt mondja Sánta János: - Nom bánom, ha százan volnátok is, és mind hallanátok. Ez a tűz süt engem, de Isten, Jézsus, Teremtő úgy segéljen, én hétszer jobban sütöm ezt a tüzet! A nagy láng ment erősen a feje felett, és csak egy arasznyira ült a tűztül, de még csalc meg se perzselődött az inge bele." Miután két becsületes ember esküjével megtisztította magát, maga is letévén az esküt, felmentést nyert.^^ b) Lovas Mihályné, Róka Andrásné és Harcsás Istvármé gerlai boszorkányok (1718) 1718. január 27-én és 28-án tárgyalta a megyei törvényszék a három bosssofkánysággal vádolt gerlai asszony bűnügyét. A 25 éves Kertes István így vallott; „Tavaly tavasiszal egy étszaka az ágyban feküvén feleségestül az házban, nem aludtam az ágyban semmit. Egyszer osaik nagy zörgést hallok. Az ablakon négyen bejűnek: Kis Istvánná, Rókáné, Harcsásné ós; az Herczeg (bíró) vén napa (Lovas Mihályné). A Herczeg napa legiutol jött be. A fqem feliben állanak mind a négyen, és ezt mondják: - Kutyák, igen szeretik ezek egymást. Nosza, vegyük el a feleségét tüllel Én arra megöleltem a feleségem, felköltőm, s felkelvén a feleségemmel együtt ikifutottunk az ajtón, hogy lássuk, micsoda az, hogy nagy zörgéssel megint kiszaladtak az ablakon. Azért szaladtam ki, hadd láthassam, de nem láthattam űket." Mikor vallomására megeskették, azt mondta: „Csák kípzísbe (képzeletben) látta, hogy bementek az ablakon, de bizonyosan nem látta.'" Szabó Mihály vallomása: „Szabó Pálné Rókánénál lakott. Rókáné kért tülle kölcsönt. Adhatott volna, de eltagadta, nem adott neíki. Maga Szabó Pálné mondotta nekem, abba (amiatt) rontották meg, hogy nem adott nekik pénzt. Míg volt neki pinze, csak jártak reá Rókáné és az Herczeg napa, s csalogatták a pénzit ki tülle..." Szabó János így vallott: „Minthogy a Herczeg napa (és) Rókáné sokat jártak oda hozzánk, a szegény Szabó Pálnéval sokat súgtak-búgtak. Hazamenvén egykor, akkor is ott tanálom űket. Megharagszom reájok, s azt mondom nekik: - Ördög ilyen s ilyen lelkű boszockányi, csak suttogtok. Egyőtök megveszti (megrontja), mástok meggyógyítja! De kiverlek egyszer innen a fejszével! Azután oztán csakhamar megholt egy jó tehenünk, melynek is annak előtte semmi baja nem volt. Mindítig reájok vastagon gyanakodtam." Pocsai András vallomása: ,,Azt is mondotta éltiben Szabó Pálné, hogy azt mondták neki Rókáné és a Herczeg napa: - Ha megmondod valakinek, hogy nekünk fizettél, nekünk is meg kell halnunk, de neked is elébb meg kell halnod. És mihent itt ezt megmondotta nekem, azt megtudták azok, azután megítélték (megmérgezték), és egészlen öszvetörik a testit. Mint a fekete csizma, olyan volt a teste. A száját félrevonták,.. . nyakát kitekerték, szemit kitolták, úgy holt (meg)."''"' Nagy Istvánné azt vallotta, hogy „benn a padkán ült Harcsásné, s font. Rátekintek, hát olyan nagy tekergős-kukorgós szarva ereszkedett, hogy ugyan félreállottam előtte."'''' Rókáné és Lovasné két tanú esküje által tisztázta magát, Harcsás Istvánnét vesszőzésre ítélték. . ' ' 1 * É 27