Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁG - 9. Hogyan vélekedett a szolgabíró az elöljárókról? - a) Ki a jó bíró? - b) Az elöljárók hanyagsága

5. Ugyanez az esküdtember a városházánál éjjel-nappal tartózkodni fog. 6. A város lovairól rendes számadást vinni tartozik. A mészárszékekre s korcsmákra felügyel 1 esküdtember: (Frantz Ferenc). 1. Minden levágandó marhát megteként. Ha beteg vagy nagyon sovány, levágni nem engedi, s feljelenti. 2. Felügyel, hogy a hús igazán kimérettessen, s ha hibásan van mérve, az elvevendő fenyíték végett bejelenti. 3. A korcsmákban az iccéket megtckénti. Ha azok nem igaz mértékűek, elveszi, s vagy öszvetöri, vagy eladatja. Utakra felügyelő gátbíró (Illich Reinhardt esküdt) 1. Gondja légyen, hogy mint a városon, mind határában a gátak és hidak jó karban tartassanak. 2. Ha fogyatkozás van valahol, vagy az árvizek kitörését tapasztalja, azonnal feljelentni. Az uradalmi parancsolatok teljesítésére s robotosok kiállítására felügyel 2 esküdtember (Rusz Mojsza, Dunai György) A város gazdaságára felügyel a város bírája a törvénybíróval (Schriffert Mátyás bíró, Berbekutz Péter törvénybíró). A kiszabott rend megtartására s az esküdteknek hivatalok teljesítésére szorosan felügyel a város bírája szigorú felelet terhe alatt."

30 9. Hogy vélekedett a szolgabíró az elöljárókról? a) Ki a jó bíró? Virágos Sándor megyei főpénztáros az erélyes és eredményes adószedést tartja a jó bíró legfőbb erényének. 1347. április 30-i körlevelében ezt írja: „Úgy hiszem, hogy sokkal inkább javára van az oly bíró az alatta valójának, aki apródonként szorítja alattvalóit adójok lerovására, mind (mint) az olyan, aki halomra hagyja gyűlni a tartozásokat, mert ha mindjárt végrehajtás útján veszik bé a lakosoktól a félévi adót, még akkor is csak egynehány darab jószágát vesztheti el, egyebe megmarad, - de ha öszvehalmozni hagyja a tartozásokat, a szegény lakosnak háza s földje is utána mehet, és földönfutóvá lesz. Ez utóbbi esetben kit átkozhat legméltányosabban az olyan ember? Bizonyosan a gyáva bírákat, akik talán még meg sem merték időközben a részletes fizetésre szólítani, csak amidőn az halomra gyűlt, támadtatta meg."

31 Viszont Tomcsányi főszolgabíró borúlátóbban írt 1813. augusztus 6-án a magyargyulai bíráknak: „Tapasztalás bizonyítja, hogy az új bírák is csak olyanok, mint a volt bírák. Hiába pökik markokat."

32 b) Az elöljárók hanyagsága Tomcsányi Kristóf békési főszolgabíró 1794-ben a két Gyula város és Békés határában a vizenyős rétség szélén erdősítést végeztetett. A megye 1795. december 30-i közgyűlésén felháborodva jelentette, hogy a gyulai telepítések a bírák hanyagsága folytán teljesen tönkre mentek. „Jóllehet.. . Magyar- és Németgyula város bíráinak mint elöljáró fejeknek a parancsolatokat teljesíteni és jó példával elöljárni szoros kötelességük, mégis azokat áthágni bátorkodtak, és magok nyáj sertésekkel (sertéscsordáikkal) nemcsak az erdőket, sőt tavalyi és újabb ültetéseket is, úgy (valamint) árkait felhányatták s dúratták .. . 272