Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁG - 1. A helység bírája - a) A bíróválasztás - b) Zavarok a magyargyulai bíróválasztás körül (1784)
XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁGI 1. A helység bírája a) A bíróválasztás Az 1771-72. évi urbáriumnak 9. punktuma úgy intézkedik, hogy „a bírói hivatalra az uraság hármot nevezzen, kik közül az község egyet az uraság tisztjének jelenlétében szabadon válasszon". A lakosokat általában alig érdekelte a bíróválasztás. Jól tudták, hogy az új bíró is a földesúr és a szolgabíró bizalmas embere lesz, akinek mindenképpen végre kell hajtania, és többnyire túlzott buzgalommal végre is hajtja a kapott parancsokat. 1791-ben Gyulán oly kevesen jelentek meg a bíróválasztáson, hogy a megye a választást megsemmisítette, és az uradalmi tisztséggel új időpontot tűzetett ki. „Hogy pedig megint ilyetén helytelenségek ne történjenek, minden házzal bíró gyulai lakos az újonnan rendelendő bírói választásra az urbáriális büntetés, azaz 12 pálcának elnyerése alatt elmúlhatatlanul megjelenni köteleztetik."' 2 A bíróválasztás 1834-ben Németgyulán a következőképpen folyt le: A lakosság november 1-én, mindenszentek napján a városházán egybegyülekezett, és az uradalmi tiszt és a főszolgabíró jelenlétében az uraságtól kijelölt három személy közül közfelkiáltással vagy szavazással bírót választott. Az új bíró a bírói pálcát és a város pecsétjét átvette, és letette a bírói esküt, majd régi szokás szerint maga mellé törvénybírót és kilenc esküdtet választott, és ezek névjegyzékét jóváhagyás végett a földesúr elé terjesztette. 3 b) Zavarok a magyar gyulai bíróválasztás körül (1784) A gyulai földesúr a magyargyulai reformátusokat és óhitűeket (görögkeletieket) azzal gyanúsította, hogy 1735-ben rokonszenveztek a szentandrási parasztfelkelőkkel, és ezért a bírói hivatalra csak katolikusokat jelölt. Végül is „a gyulai reformáta és óhiten levő eklézsiáknak elöljárói" 1784 július 1-én emiatt „alázatos instanciát" nyújtottak be Skerlecz Ferenc főispáni helytartóhoz: „Méltóságos Administrator Ur! Az alább írt reformáta vallást tartók és az óhiten valók ezen Gyula városának bírái közé való bévétetődéseket alázatosan instálják a következő okokért: 1. Mert felséges urunknak is hogy ez legyen tetszése s akaratja, azt maga bölcs példája által az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni méltóztatott. 2. Mert ezek között is vagyon azon hivatalnak elviselésére alkalmatos személy. 3. A terhesebb hivatalok, úgymind porciószedés, kisbíróság, többnyire ezeken forognak, méltó tehát, hogy az esküdtekben is részesüljünk. 4. A múlt esztendőben egyszer engedelmet nyerhetvén a bírák számadásán való jelenléteire, mindjárt sok kedvek és a jó rend ellen való dolgokat vettek észre ezen számadások alkalmatosságával, nevezetesen a többek között, hogy a bírák az eklézsia jövedelmeit a városéval egybezavarják, és azon közönséges (köz-)jövedelemből csak az egyik eklézsia szükségei pótoltatnak, a reformáta pedig és az óhiten lévő eklézsiák abban nem részesülnek. (A kérelmezők) már két esztendők alatt gyakorta sürgették ezen intimátumnak (helytartótanácsi rendeletnek) reájok nézve való beteljesedését, de csupa ígéretnél egyebet nem nyerhettek." 4 Az 1784. november 1-i magyargyulai bíróválasztáson a gyulai reformátusok és görögkeletiek mindenképpen élni akartak a türelmi rendelet biztosította jogokkal, és 261