Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - VI. A KATONASÁG TÉLI ELSZÁLLÁSOLÁSA - 2. Az első panasz a katonaság ellen (1715)
vármegye előtt jól konstál (tudva vagyon), más vármegyékben tiszt uraiméknak illendő offerált diskréciójok (felajánlott tiszteletdíjuk) vagyon, úgymint egy kapitánynak 150 Ft, hadnagynak 75, zászlótartónak 40 Ft, et consequenter a proportione (és így következően arányosan). Azmely gyarmati gyűlésben nemes vármegye honoráriumot offerált (tiszteletdíjat ajánlott fel), én azt kedvesen vettem, mind (mint) eddig sem kévántam, oem is kévánom.'* 4. sérelem: „A szegínsíg ne terheltessík a nappal(i) strázsálással (házi szolgálattal) kapitány uram által. Az ilyen diffikultást tollálja (helytelenséget szüntesse meg) őkegyelme!" Felelet: „Hogy a szegénység nappali istrázsálással ne angar(i)áltassék (kényszeríttessék), azt nem kívánhatja a nemes vármegye, hogy feleségem vagyis (vagy) cselédem hordjon konyhámra vizet. Mindenütt praktikálták (az voít a gyakorlat), hogy tiszt uraiméknak rendelt embere lígyen, ha valamire kévántatni fog, aplikálhassa (alkalmazhassa) ... ,? 20. servient: „,Az egész (összes) helysígekben lévő milícia (katonaság) mikor strá* zsára megyén, némely milícia (itt: katona) négy garast preteadál (követel), az is tollaltassék (töröltessék el), hanem az gyarmati akkorda (egyezség, megállapodás) szerént parancsolja meg kapitány uram a milíciának, ne pretendálja (követeljen) többet az három garasnál, mikor strázsára mégyen." Felelet: „Hogy strázsára menendő katonáim az helybeliektül 4 garast exigáítak volna (hajtottak volna be), nincs értésemre. Tudva vcít az az helvségbelieknél, ha valami olyat excessive (kihágásként) elkövetne az milícia, azonnal tudtomra adják, hogy remediálhassam (orvosolhassam), de nálom senki sem jelentette magát. (De) nem is szedtenek többet, azmint gyarmati nemes vármegye gyűlése alkalmatosságával rendelt az nemes vármegye, úgymint 6 polturát mind az istrázsára menendő katonáknak, mind azoknak, ha otthon nem eszik (akik nem otthon esznek); mindazonáltal kévánván az nemes vármegyének komplaceálnom (tetszésére lennem), többet 4 polturánál nem vett az katona, ha nem evett." 11. sérelem: „Az milícia igen severe traktálja az szegénysíget (keményen bánik vele), és mikor főzet, nem kontentus (nem elégszik meg) egyféle étellel, hanem kétháromfélit kell főzni, melyből nemcsak délben ehetik, hanem vacsorára is bővön megmarad, az is tolláltassék (eltöröltessék), & megparancsoltassék, hogy csak egy tállal főzettessen, és estvére is ha főznek, pénzt ne pretendáljon (követeljen ti. a vacsoráért), mert az a szegínysígnek nagy kárával vagyon". Felelet: „Az milícia hogy a szegénysíget severe traktálja, abban 6emmi sínesen. Ha egyszer megtörtint, nem mindenkor vagyon, holott jól konstál (tudva vagyon) nálam, mint viselik katonáim magokat. Hogyha az olyas severe traktálás (szigorú bánásmód) töltint volna is, miért nem jelenti nálom az szegénysíg,... mert príma instantia (az első illetékesság) engem illet. Ha én nem teszek róla, elmehet azután a nemes vármegyéhez." 50 Ettől kezdve másfél évszázadon át aligha volt olyan esztendő, amikor panasa nem lett volna a katonák túlkapásai miatt. Az 1719. február havi kompútus (a katonasággal végzett-számadás) alkalmával községenként felsorolták a túlkapásokat: „Gyarmaton excedálván (kihágást követvén el) a katonák, a helybélieket kuruc kutyateremtettének szidták, és a kisbírót is keményen megverték... A vésztői szegénység mondotta, hogy Szalontára strázsára menő katonák amely gazdánál (Vésztőn) megszállónak, ha enniek nem adnak, a gazdák(at) s gazdaasszonyokat mocskolják, és így kintelen kell főzni nekik, azzal pedig nom tartoznak a vésztőiét" 51 24
