Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 10. A Békés megyei malmok - a) A vízimalmok

különösen vigyázzanak, és ha tapasztalják, azon legényeket azonnal küldjék árestomba, hogy példásan megbüntettethessenek."

58 10. A Békés megyei malmok A kenyérgabona őrlésére a vízimalmok, szárazmalmok és szélmalmok szolgáltak. a) A vízimalmok A vízimalmok a tulajdonosoknak nagy hasznot hajtottak, a lakosságnak rengeteg kárt, a hatóságoknak pedig állandó gondot okoztak. A földesurak és a lakosok hol az ellen panaszkodtak, hogy a felduzzasztott víz elárasztja a szántóföldeket, hol az ellen, hogy elveszi a vizet és szárazságot idéz elő. Harruckern János György, az új földesúr a gyulai vár délkeleti sarkán lévő, régi kincstári vízimalom helyén még az 1720-as évek legelején új négykerekű vízimalmot építtetett. Azóta a váriak folyton panaszkodtak, hogy a malom okozta áradások tönkreteszik határukat, elpusztítják termésüket. Emiatt több család el is költözött Váriból. A vári-kétegyházi és a gyulai uradalom közt 1744 és 1750 közt elkeseredett pereskedés folyt, de a gyulai földesúr-főispán volt a hatalmasabb, és magyargyulai vízimalom megmaradt egészen 1805. május 6-ig, amikor is felsőbb rendeletre le kellett bontani. A csabaiak a békési malomra panaszkodtak, a szegedi várparancsnok pedig már 1758-ban a dobozi vízimalom lerombolását sürgette, minthogy a tűzifát szállító lápok (tutajok) és kosarak úsztatását akadályozta. A gyarmati, szeghalmi és vésztői malmok kártételei miatt Bihar megye ismételten tiltakozott, de ezek a helységek egymás ellen is gyakran panaszt tettek.

59 Békés megye rendéi a vármegye 1808. augusztus 9-i közgyűlésen a füzesgyarmati, szeghalmi és vésztői vízimalmok vizsgálatára kiküldött bizottság július 23-i alábbi jelentésével foglalkoztak: „Július 15-én... elmentünk Füzesgyarmatra, ahol is a helység felett való úgynevezett Sárrétből kifolyó vízen álló malmát ugyanodavaló lakos Huszár Jánosnak megtekintettük, melyet is bővebben megvizsgálván, azt találtuk, hogy azon malom elegendő esésnek megszerzésére - sokkal feljebb vagyon emelve, mint a közönséges víz áradása vagy apadása kívánja, mely miatt a helység felett lévő urbariális kaszálók, amelyek lapos helyeken feküsznek, nagyobb részént vízzel elboríttatnak, és haszonvehetetlenekké tétettetnek. Azonkívül, mivel ezen malom árkának semmi bizonyos folyása nem volt, mindeddig tehát a gyarmati, cséfányi és szeghalmi határokban sok helyeken felakadván, több száz jugerum (hold) különben haszonvehető földeket elborított, nádtermő rétté változtatott, melyért ezen malmot kassálni (megszüntetni) szükségesnek találtuk. Szegbalomra menvén, Petri István és Mészáros István odavaló lakosoknak malmait, melyek a Tordaí-nagyrétből s abban lévő, úgynevezett Tekerő-érből veszik a vizet, megtekintvén, s a malmoknak alsó vizéhez nagyon felemel(te)tett(ek)nek és a Tekerőben lévő vizeknek mostani további lecsapoltatását hátráltatóknak találván, kassálni szükségesnek ítéltük. Ugyan Szeghalmon nemes Hajdú Istvánnak malmát, mely ugyanazon rétből a Tekerő eréből veszi a vizet, az előre megnevezett két malmokra nézve előadott okokból ártalmasnak találtuk, idejárulván még az is, hogy azon malomnak első volt gazdája, öreg Hajdú István a Tekerőnek anyaárkát mesterséges gátakkal elzárta, és a vizeknek folyását a maga malma felé fordítván, azt okozta, hogy - amint állítatott - ezen 247