Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 4. Inasok, legények és mesterek a gyulai csizmadiacéhben - c ) A mesterlegények hétfői heverőnapja
„lázító" legényeket, hogy soha többé még tájára sem jönnek Gyulának, mert itt még éjjeli szállást sem kapnak. 1826-ban egyes céhbeli mesterek panaszt tettek az atyamester ellen, hogy nem sorba, hanem kénye-kedve szerint adja a mestereknek a legényeket. A céh ekkor elrendelte, hogy az atyamester a soron kívül adott legényeket vegye vissza, az öreg tapasztalt legényeket az öregebbeknek, a fiatalokat a fiatalabbaknak adja. 1827-ben a céh úgy határozott, hogy minden évben karácsonykor „a sor megszakasztásával" soron kívül 5-6 korosabb mester legényt kaphat, - ha lesz. Ezt a jogot 1830-ban a céhmester, atyamester és cóhjegyző is megkapta. A „szabad sor" azonban néhány év múlva megszűnt. 1839-ben hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy az atyamester továbbra is sorba adja az újonnan jött legényeket a műhelyekbe. Amelyik legény azonban valahol egy évet letöltött, annak joga legyen ahhoz a mesterhez menni, akihez akar. Ez a jog azonban karácsonytájt csak tíz napig tart, de a legény e szándékát jó előre tartozik mesterének jelenteni. A legények munkaideje reggel 3 órától este 9-ig tartott. Fizetésük heti 32 pénz. Az egyes mestereknél dolgozó legények munkáit a céh kiküldöttei, az ún. munkalátók vizsgálták sorra. 1793. május 26-án „elvígeződött a kántorgyűlésben, hogy minden esztendőben az munkalátók hatszor lássanak munkát, és csak az gyulai vásárkor szabad e gy _e gy garast venni az leginyektől." A legények által végezhető foltozásról az 1757. évi artikulusok 9. pontja intézkedik. 1759-ben azonban a céh már úgy határozott, hogy a szombati napon fél napot engednek erre a célra, de csak ha azon a héten nincs ünnep. 1789-ben aztán eltörölték a félszombatot. 1816-ban a gyulai céhbéli csizmadiamestereknél 32 mesterlegény dolgozott. Az 1816-18 közti három évben 60 csizmadialegény fordult meg Gyulán. Származáshelyüket tekintve közülük 14 Arad megyei volt, 16 Békés megyei (közülük mindössze 7 gyulai), 1 Bihar, 1 Csanád, 15 Csongrád, 2 Heves, 1 Krassó, 3 Pest, 1 Szepes, 3 Torontál és 3 Temes megyei. - Életkoruk szerint egy 16, hat 17, öt 18, tizenegy 19, tizentkét 20, öt 21, tizenegy 22, két 23, négy 24, két 25 és egy 29 éves volt. - Vallásukra nézve 47 katolikus, 13 óhitű (görögkeleti) volt. c) A mesterlegények hétfői beverőnapja A mesterlegények jó része régi országos szokás alapján a hétfői napot (Blaumontag) elhenyélte. Ezen a sűrűn megismételt helytartótanácsi 9 és megyei rendeletek jóformán semmit sem tudtak változtatni. Pedig a rendeletek kemény büntetéseket helyeztek kilátásba. Így Birsei János megyei főjegyző 1785. november 11-i körlevele is árestommal és 12 pálcaütéssel fenyegetődzik. „Mivel.. . azon korhelységnek (henyélésnek), amelyet a mesterlegények héttő napok alatt végbe szoktak vinni, oka onnan főképpen származni látszatnék, hogv mivel vasárnapokon a korcsmákon illendő időn kívül is dorbézolnak és isznak, másnapra minden munkára alkalmatlanok lévén, az henyélésnek és újabb italnak adják magokat... A tekintetes, nemes vármegye mai napon elrendelte, hogy... semminemű korcsmákon éjtszakai 10 óra után semmiféle italnak korcsmán lévő embereknek kimérése szabad ne légyen. ... Aki ezen üdő fölyül főképpen a mesterlegények közül a korcsmán borozni fog találtatni, melyre minden vasárnap szoros vigyázás fog tartatni, az a város vagy helység emberei által, akiknek erre gondjok lészen, minden tekintetnek félretételivel árestomban fog vitetni, és egész éjtszaka ott tartván, másnap 12 pálcaütéssel büntettetni. 235
