Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 1. Békés megye ipara a 18. században - 2. A gyulai csizmadiacéh artikulusai (1757)

3. A németgyulaiak titkos szervezete (1795 körül) A szájhagyomány szerint a 18. század végén Németgyulán a francia forradalmi eszmék terjesztésére titkos társaság alakult, melynek tagjai a hatalmat túlzott szigorral kiszolgáló békési főszolgabírót, valószínűleg Csupor Lászlót, amikor Gyuláról Békésre ment, két ízben is megkísérelték lelőni. Ezt a társaság egyik tagja, egy vagyonos németgyulai pékmester vallotta be halálos ágyán, és felhatalmazta a lelkészt, hogy a hatóságnál jelentést tegyen róla. Állítólag több németgyulai gazdánál jakobinus kátét találtak, írásbeli nyoma azonban nincs a vizsgálatnak.

18 XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) 1. Békés megye ipara a 18. században

1 A megye újratelepülésekor a lakosság jövedelme és anyagi helyzete igen szerény volt. Igényeit teljesen kielégítette a kezdetleges háziipar. Amikor a helytartótanács 1726-ban megkérdezte, hogy mily mesteremberekre van szükség Békés megyében, a megye azt válaszolta, hogy legfeljebb szűrszabókra, de ezeknek sem lenne elég keresete. Az ács- és az asztalosmunkát maga a lakosság végzi, a kovácsmunkát pedig a cigányok. 10 év múlva már más volt a helyzet. Ekkor már szabóból, csizmadiából, lakatosból, gombkötőből, szappanosból és aranyművesből hiány mutatkozott. A lakosság nemegyszer mérföldeket volt kénytelen utazni, hogy ilyeneket találjon.

2 A megyében először, 1727-ben a gyulai csizmadiák tömörültek céhbe, de csak mint a nagyváradi céh fiókja.

3 Csak 1757-ben alakulhattak meg véglegesen, és nyerhettek privilégiumot (kiváltságlevelet). - A 18. században még öt céh alakult meg a megyében: a gyulai kovács- és kerékgyártócéh 1773-ban, a gyulai kádárcéh 1775-ben, a gyulai szíjgyártócéh 1776-ban, a szarvasi csizmadiacéh 1778-ban és a gyulai szabócéh 1781-ben. - 1773-ban 589 mesterember volt a megyében, közülük 185 Gyulán (ebből 94 Magyar- és 91 Németgyulán), 76 Csabán, 56 Orosházán, 50 Szarvason, 45 Békésen, 29 Berényben, 20 Öcsödön, 18 Gyomán, 15-15 Endrődön, Komlóson, Szeghalmon, 13 Gyarmaton, 12 Ladányban, 10 Tárcsán, 9 Szentandráson, 8 Vésztőn, 5 Dobozon, 4-4 Kétegyházán és Váriban.

4 2. A gyulai csizmadiacéh arúkulusai (1757) Mária Terézia a gyulai csizmadiacéh latin nyelvű privilégiumát (kiváltságlevelét) és 27 artikulusból (cikkelyből) álló, magyar nyelvű céhszabályzatát 1757. február 21-én erősítette meg, s a megye április 18-i közgyűlésén hirdették ki. A céhszabályok a következők: „Első artikulus. hz Úristen 6 szent fölségének tisztelete és szolgalatja mindenek előtt járván, ezen céhben lévő mesterek cselédjeikkel együtt vasárnapokon és ünnep' napokon szent misének és Isten igé(jé)nek hallgatását el ne mulassák, hanem szorgalmatosan tartozó ájtatossággal legyenek, nemkülönben ezen céhnek válosztott két pátrónusit, úgymint Sarlós Boldogasszony és Szent Imre herceg napjait a céhnek közönsége (köz-)költségével tartandó énekes misékkel ülleni, (megünnepelni), és valamint azon alkalmatossággal, úgyszintén az anyaszentegyháztul rendölt, leginkább úrnapi pro229