Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás - a) Szakadatlan sérelmek — állandó elkeseredés

gendő földet vészek, valamennyi kell. - Most ugyan a pápista papok a templomo­kat is kínálják... a kálvinistáknak , de (azok) nem akarják visszavenni, míglen a burkus el nem jön, de ha a burkus eljön, megtanítja az urakat, de főképpen a templom­szedőket, jaj lészen nékiek ..." Bagossi Péter békési lakos ezt vallja: „Szarvason valamely losonci tótokkal . . . öszvetalálkozván, tülök hallottam ezen szókat, úgymond: - Már többé porciót nem fogtok adni a németnek, sem földesuratoknak taksát avagy dézsmát, mert a prussus (porosz) egészen megverte őket." Nagy András békési lakos így vallott: „Medárdusi (június 8-Í) pesti vásár előtt jővén a mezőrül, befordulván a csapszékbe, mondottam a csapiárosnak: -Hej, hozdsze egy meszel bort! - Kire felelte Orbán György csapláros; -Nem adok, úgymond, addig, még új hírt nem mondok. - Erre én mondottam: - Micsoda új hírt? - Arra ő ismét felelt: - Nem adunk már porciót, mert vagy a debrecenyi bíró fia vagy pedig Rákóczi lesz a király. Ezeket oztán gyulai méltóságos uraság exekúción lévő Nánási Mihály és Pomucz János névü két katonájának beszéllettem, ... hozzáadván azt is, amit ugyan csak Bé­késen lakos Tőke Janóstul még azelőtt árpahordáskor pünkösd hava (május) elein hallottam ilyformán: - Hadd szedje a porciót, mert többet nem adunk a németnek, az ebadtának, és több németet, Isten engem úgy segéljen, nem látsz Magyarországban. Mondottam Nánási Mihálynak, hogy mivel ő jó ember volt mindenkor, azon üdő­ben (változás esetén) az ingemmel is betakarom (megvédem). Pomucz Jánosnak pedig, midőn kérdezte tőlem: -Hát én hová leszek? - feleltem: - Te, ebadta, csak eredj I" Kéki István békési lakos vallomása: „Midőn Kiss Miklós . . . káromkodásiért s gonosz beszédiért az cédulaváltó sátortul az városházához láncon vitettetett volna, az láncratételével mondotta az fátensnek, hogy -Várj te, Kéki, ebadta-teremtette,... művelem a rebellis lelkedet! Csak addig élsz te, még az fejedelem holnap délre vagy harmadnap múlva beérkezik. Tudod, mit csináltál a szegény legényekkel a verbungon. Téged elevenen megnyúznak." Hasonlóképpen fenyegette Kiss István békési szabadost is, hozzáfűzvén: „Kihúz­lak, disznó láncos teremtette, az házbul. Én vagyok az kurucok zászlótartója. 41 h) Lesz még itt kurucság! (1835) 1835. április 2-án, tehát még száz évvel a szentandrási parasztfelkelés után is azt mondta az egyik szarvasi jobbágy az uraság írnokának: - Bizonyos, hogy Szarvason ktirucság lesz. •. Két-háromszázan csoportosan fo­gunk járni, az urakat fogiuk ölni és rabolni. Én, adta-terem tette, fiaimmal együtt ma-' gam is közikbe fogok állani." 42 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás 1 ^ A magyar feudalizmus történetén megszakítás nélkül végighúzódik a leplezett vagy leplezetlen parasztellenállás. a) Szakadatlan sérelmek - állandó elkeseredés A 18. században és a 19. század első felében a jobbágyot az uraság, a hatóságok és a katonaság részéről napról napra sérelmek érik: földjét az uraság csalárd módon 14 209

Next

/
Thumbnails
Contents