Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 3. Megszakítás nélküli parasztellenállás - b) A jobbágyok szidalmazták és fenyegették a hatalmon levőket

- újabb felmérés és igazságosabb elosztás ürügyén - gyakran értéktelenebbre vagy kisebbre cseréli fel, legelőjét bitorolja, a kilencedet az uradalmi tisztek törvénytelen módon, kényük-kedvük szerint szedik, robotra urbáriumellenesen hajtiák őket, adóhátralékukat könyörtelenül karhatalommal hajtják be, a napszámbéreket, terményei árát túl alacsonyra szabják meg. Tűrnie kell, hogy katonának - gyakran fondorlattal vagy erőszakkal - csak az ő fiait állítják, neki kell viselnie a katonai beszállásolás, élelmezés és szekerezés terhét, s minduntalan bot, korbács, deres, vas és tömlöc vár rá. A zselléreket is számtalan sérelem érte: úrbéri földet, kenderföldet nem is kérhettek, a közös legelőt nem vehették igénybe. A földesúrnál és a módosabb parasztoknál napszámosként dolgozhattak ugyan, de csak a megye által alacsonyan megszabott bérért. Ha cselédnek álltak, látástól vakulásig verejtékezhettek. Ha otthagyták gazdájukat, bottal kényszerítették őket vissza. Ha nem álltak munkába, deresre vonták, tömlöcbe vetették, sőt volt idő, amikor katonának adták őket. b) A jobbágyok szidalmazták és fenyegették a hatalmon levőket A jobbágynak a földesúri, megyei és katonai hatalom előtt meg kellett hunyászkodnia. Jól tudta, hogy azzal, hogy egymás közt a földeken, vásárokon, csapszékekben vagy tiltott összejöveteleken kiönti a lelkét, szidja, átkozza vagy névtelen levelekben tűzzel, halállal fenyegeti kizsákmányolók, azoknak nem sokat árt, és a maga terhein sem könnyít, sőt ha kitudódik, nem kerüli el a vasat és a derest. Tomcsányi békési főszolgabíró 1813. november 20-i körlevelében ezt írja a tiltott összejövetelekről: „Találtatnak helységek, mely(ek)ben a lakosok szövetséges összejöveteleket tartanak, a népeket minden rosszra gerjesztik,.. . leginkább Gyula városában, ahol evégett (emiatt) a tekintetes, nemes vármegye előtt több panaszok megfordultának."

44 A köznép elégedetlenségéért, nyugtalanságáért természetesen elsősorban magát a köznépet okolták. A rendek a megye 1813. november 16-i közgyűlésén megállapították, hogy a „hibát a helységek elöljáróinak s (a) nótáriusnak lehet tulajdonítani, de leginkább a köznép engedetlenségének, akik megfelejtkezvén akár ezen tartós háborúról, akár az időnek viszontagságai(ról), a rossz termékeny időről, - az egész eszeket inkább a nyughatatlanságokra, némely zűrzavar embereknek rosszra gerjesztő társaságokra, tűzzel és egyéb(bel) fenyegető, hányt-vetett írásokra forgatják,... előre nem gondolván annak rossz következéseit.. ,"

45 Gyulán már többször találtak ilyen fenyegetődző levelet. A megye 1823. augusztus 2-i közgyűlésén „Rendszerént való alispány úr által bemutattatván a gyulai nótárius Tót Péter személyét gúnyoló és tűzzel fenyegetődző, egy esmeretlen által készített cédula, mely július 27-én kvártélya előtt találtatott. Minthogy már ezek előtt is többször efféle fenyegetődző írások a városban elhintettek, szükségesnek véli alispány úr, hogy valamint a bűnösöknek kinyomozására, úgy nemkülönben az ily esetek jövendő meggátlása tekintetéből a megye által foganatos rendelések tétessenek."

46 A rendek Vidovich Ferenc alszolgabírót bízták meg a vizsgálattal és jelentéstétellel. A csabai bírák kétségbeesetten tettek jelentést az alispánnak arról a fenyegetődző levélről, melyet 1823. január 12-én a bíró kapuján találtak: „Felettébb megijedt szívvel kénteleníttetünk Méltóságodhoz pártfogás végett folyamodni, amidőn némely rendet nem esmérő és zűrzavart szerető lakosaink által a legrettenetesebb ellenséggel, úgymint tűzzel éjtszakánként kapujainkra felfüggesztett céduláikkal fenyegettetünk. Amint az ide alázatosan rekesztett (mellékelt), magyar nyelvre fordított és tegnap reggel bírónak kapuján találtatott cédulából ki lehet érteni, azt okul adják, hogy mink tiltjuk házanként való boráruitatást, de ezen kifogás nem igaz, hanem inkább azt okul tarthatjuk, hogy mink hivatalainkhoz lekötött hitre (es210