Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 2. A kuruc világ emlékének mozgósító hatása - d) A szentandrási bíró

kommandóval, három esztendőbéli rabsága után a fekete kurucok közé állott, akik között négy esztendeig szolgálván, elszökött Magdeburgbul... Miképpen már megvallottam, a burkustól ((porosztól) elszökvén .. ."

31 Egy 1832. évi körözőlevél is említi a burkusországi fekete sereget: „Szatmári György... az ausztriai seregnél katonai szolgálatot vállalt, egy szerencsétlen egyes viadal (párbaj) miatt hazáját elhagyni kénteleníttetvén, bizonyos Dróthát és Kovács bujdökló társaival, a burkusországi fekete seregnél 1780-ban katonai szolgálatba lépett."

32 d) A szentandrási bíró A szentandrási parasztfelkelés leverésekor Vértesi Mihály szentandrási bírónak és néhány társának nyoma veszett. Klósz Mátyás - mint a kancellárnak írt jelentésében 1835. május 19. után írja - úgy tudta, hogy Vértesit a Bihar megyei telegdiek sokadmagával megölték.

33 A helytartótanács azonban a vele kapcsolatban felmerült legkisebb kósza hírre ís idegesen figyelt fel, és azonnal elrendelte a nyomozást. Így történt 1753-ban is, amikor a Törő-Pető-ügyben kihallgatott egyik tanú azt vallotta, hogy februárban Vértesi Törökországból jövet Túron azt állította, hogy Rákóczi és Bercsényi 3000 fegyveressel a Vaskapunál áll.

34 A vármegye felszólítására a körösladányi bíró a következő jelentést küldte az alispánnak: ' „Az úrnak, Tompa Farkas szolgabíró urunknak... hozzánk is elérkezett kurrensébül értésünkre adatott, hogy mái napon az urat tekintetes vkeispány urunkat (arról, hogy) Halász Zsigmond és Vértesi ezen esztendőben nemes vármegyénkben vagy helségünkben jártak volna, genuine (becsületesen) informálnék, úgy (valamint) Vértesi feleségének is lakásárul. Mi mihelyt azeránt való parancsolatját a tekintetes nemes vármegyének elvettük volna, szorgalmatosan és genuine investígáltuk (nyomoztuk) kötelességünk szerént, de sem Halász Zsigmondnak, sem Vértesinek helységünkben való járásárul semmit sem tudunk, és helységünkben nem is jártak, most is nincsenek, és nem lappanganak, sem pedig határunkban, mivel csak most közelebb is pénteken és szombaton határunkat bejártuk. Vértesi feleségének lakásárul egyebet nem tudunk, hanem 22-da praesentís mensis Junii (folyó június hó 22-én) tekintetes nemes Bihar vármegyének érdemes szolgabírája, Kölgyesi Ferenc uram helységünkben megfordulván, a mi tudakozásunkra mondotta, hogy a Vértesi felesége Nádudvaron laknék, és úgy hallatik, hogy nehezis (= nehezes: állapotos) vagy terhes volna, s úgy hallatik, elszökött Vértesitül, férjétül esett volna terhben. Ezeken kívül semmit a följebb nevezett személyek felül nem tudunk."

35 Nem lehetetlen, hogy Vértesi Mihály végül Ís kijutott Poroszországba, és beállt a fekete kurucok közé. Erre mutatna az a kis történet ís, melyet Kas Bálint szentesi református pap jegyzett fel 1836-ban. Meglehet, hogy Kis Bálint, akt 1772-ben Vésztőn született, szülőföldjén hallotta e történetet. „Csak Vértesi szökött ki Burkusországba, de ott Ís jeles vitéz lett. Emlékezetet érdemel, hogy midőn a hétesztendős háborúban (1756-1763) a burkus és császári seregek egymás mellett táborozának. a burkusok közül egy éltes huszár többször kijött, és hívta magyar nyelven a magyarokat egy szál kardra. Különösen személyesen hívott egy magát hánytató és legényétől kísért német kapitányt, de a kapitánynak ehhez kedve nem volt, hanem a vele való katonája kérte a kapitány, hogy engedje meg neki a burkussal való megmérközést. A kapitány megengedte, de az ezzel való viadalra nem lévén kedve a vén burkusrrak, így szólott hozzá: 207