Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - IV. HATÁRPEREK - 1. A Gyula és Vári közti határperek (1718)

- Mindazok (a) gyulai törökök, akiknek vetemények van a vári határon, a vári török úrnak minden jövedelembül dézmát adnak". A 4. tanú, a kb. 78 éves Farkas György sarkadi lakos ezt vallotta: „Mindéltig Gyula és Vári között való patakot hallottam határnak,... mely határ is megyén Hegyeshalomra egyenesen ki... A török világban is Kesziben laktam. Gyakran jártam Gyulára, sok török esmerőm volt. Itt, ahol vagyunk, a patakon innen, tudom, hogy gyulai török kertje volt. Hogy ismertem azon törököt, kiszállottam a hajóbul, hozzámentem. Szőlőt adott. Én mondottam: - Hogy van ez vári föld? Arra a török mondotta: - Bérbe vöttük az vári úrtul. A béren felül kicsiny dézmát is adunk." A 6. tanú, a kb. 60 éves Szivos Gergely anti lakos így vallott: „Tudom bizonyosan, hogy a vári határ ez a patak, mely Gyula és Vári között van, mert a váriak is, jól tudom, hogy a török világban eddig kaszálták a patakig, és mindenkor eddig élték. A gyulai törökök pedig által nem mertek jűni kaszálni... Az ér mellett volt a szűrünk (szérűnk). Mikoron nyomtattunk, mondotta az atyám: - Fiam, által ne bocsássad az erén a lovakat, mert az gyulai határ!" A 13. tanú, a kb. 66 éves Fesető Imre vári lakos vallomása még érdekesebb: „A vári török úr összegyűjtötte a váriakat, s mondotta neláek: - A gyulaiak (gyulai törökök) kérik a patakon innen való földemet. Odaadom nekiek. A váriak ellenzettek. Mivel kicsiny volt a földök, nem akarták engedni, de ő hatalmas lévén, odaadta, ezt mondván: - Ti is szegények vartok, én is az vagyok. Csak odaadta." A 14. tanú, a kb. 75 éves Rácz István sarkadd lakos még az utolsó vári török földesúr nevét is tudta: „Tudja. .. magátul a vári földesúrtól, Oroszlán agától, hogy mondotta, a Gyula felől való vári földet, mely a patakon innen vagyon, a gyulaiaknak adta árendában minden esztendőben."

41 A kiküldött bizottság jegyzőkönyve felsorolja a 17 határjelet. A latin nyelvű szövegben szereplő magyar elnevezéseket kiemelve szedettük. „Befejeztetvén tehát a tanúk meghiteltetése, a szükséges és alakszerű vizsgálat véghezvitetvén, meghányván-vetvén minden oldalról vallomásaikat,... az első határjelet a szomszédos Vári helység felől az előbb említett folyóparton, innen továbbhaladván, a másodikat, a Határ-ér nevűt a Hegyes-halomra, a harmadikat, a Könyök-határ nevűt pedig a folyó lejtős partján, és a negyediket a Székes közepin sík batár nevű határjelet emeltettük. Innen továbbhaladván, Mikóbalma nevű hármas határt találtuk, mely - köznyelven Hármas-határ - elválasztja Várit, Pülyt és Gyulavarsányt, amely megújíttatott. A hatodik, középső határjel egy dűlőben való batár, a hetedik hasonlóképpen Varsány felöl az Érhát alatt való határ, a nyolcadik a Varsány helység felé elterülő szántóföldek végén, a kilencedik a Kétes szilben való semlyékhatár, a tizedik a Lyukas-halom alatt való határ az útfélen Varsány felöl, a tizenegyedik bizonyos völgy közepén, a tizenkettedik a bozót közelében, a tizenharmadik Poka-halmán való határ, a tizennegyedik a Bárdos folyó mellett egy rekettyefa alatt, a tizenötödik Dobos-eriben való határ, a tizenhatodik Varsány felől az Hótt-keresi határ, a tizenhetedik és utolsó a Közép-ér nevű határjel a Keres folyón túl Gyula város és Vári helység között emeltetett."

42 2* iy