Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XX. A JOBBÁGYOKKAL VALÓ BÁNÁSMÓD - 2. A kétegyházi földesúr kegyetlenkedései

1768-ban: „Árgyelán Vasziliát, ugyanott való lakost nyolc esztendő vet ezelőtt egyik szolgája beadván, mintha a majorjábul egy pulykát ellopott volna, jóllehet reá nem bizonyodott, úgy megkínoztatta, hogy kirohadván a teste, a hús lecsüggött róla, és ollóval metélték le."

1 Andrásy őrnagy mindig végignézte a botozást. Gyönyörködött a megkínzottak fájdalmában és üvöltésében. Ha nem találta elég keménynek az ütést, magát a hajdút vagy kisbírót húzatta deresre. Hapotta János volt kétegyhází kisbíró 1786-ban tett vallomása szerint „hatodik esztendővel ezelőtt kisbíró lévén a fátens, Andrásy György... öt kétegyhází lakosokat a tanú által... annyira megverettetett, hogy a vér ott helyben eleredt a testeken. Maga penig az úr, háta megett állván a tanúnak, egy bottal, hogy jobban üssön, az (tanú) hátát verte"

8 Prima Koszta, volt kétegyhází kisbíró ugyanakkor így vallott: „Magát pedig a fátenst azon alkalmatossággal, hogy Muntyán Lázárt elsőbben (első ízben) verte, nem tetszvén verése, 64 ütés pálcával megkínoztatta, s a veretes után mindjárt szila) csikóra ültette, és jóllehet a csikó kétszer levetette a fátenst, és az ágyékjára is reáhágott, amint most is megtetszik a patkó helye az ágyékján, mindazáltal újra mind a kétszer ráültette, és így mái napig is sínlővé s nyomorgóvá tette."

9 Volt, akit egy héten hétszer is megveretett, s az illető belepusztult sebeibe. Gyigyucz Tógyer özvegye vallotta 1769-ben: „Szeme láttára fátensnek (a tanúnak) Gyigyucz Tógyer nevű férjét az úr csak azért, hogy parancsolván néki... a disznók ólának csínálását, nem annak munkájában, hanem bocskorának kötözésében találta, és előbb az ólnak csinálásához nem fogott, lehúzatta s megverette. Más ízben egy vagy két nap múlván egy megdöglött lovat az udvarból kihúzatván vele, messzebbecske nem húzhatta, azért ismét lehúzatta és megverette. Ezen verettetése után a fátens (ti. a feleség) maga is ezen lónak tovább való áthúzására nékie segíteni menvén, továbbacska húzták ugyan, de nem tetszvén az úrnak, hogy még is messzebb nem húzták, hasonlóképpen és így akkor egy nap kétszer megverette. Azontúl megint történt nevezett urával a fátensnek, hogy egy kereket talpaltatván, szélesebb talpakat tett vala belé, mint a régiek valának, azért is megverettette. ötödször, hogy a csapszékhez való egy ajtót csinálni találta, kérdezte tőle (az úr), ki parancsolta áztat nékie, mondotta az ura, hogy Bandula íspány és Lókodi, akkor is mindjárt lehúzatta és megverette. Mondotta ezek után nevezett ura a fátensnek, hogy azért megint megverette az úr őtet, hogy két ökrön szénát hordván a marháknak, azon két ökörnek, melyek a szekérben valának, elejékben szénát nem vetett, és ki nem fogta a járomból kötélre. Hetedszer ezen a napon azért, hogy ismét a marháknak számára a boglyábul szénát rakván a szekérre, és immár akkor parancsolatjaként az úrnak azon két ökröt, kiken a szénát hordta, kieresztette, szénát adván elejékben, de egyik ökörnek kötele nemléte miatt a boglya alatt szénát enni találta, maga látta a fátens, lehÚTiatta s verette ott helyben ... így egy bét alatt hétszer verettette meg az úr (a tanúnak) szegény urát, és azon üdő alatt, amint tőle hallotta, 150 pálcát vágatott rajta ... Azontúl semmit nem dolgozhatván, csak sínlődözött, utoljára egész testében öszvedagadozván, következendő húsvétkor meghalt."

10 Andrásy György földesúr az 1760-as években Váriban fél utca hosszat haladva - Szilágyi István vári lakos 1770-ben tett vallomása szerint - hét embert veretett meg mondvacsinált okokból: „Egy alkalmatossággal pünkösdben Kétegyházárul Váriban általgyövén Andrásy 198