Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXI. PARASZTMOZGALMAK - 1. A szentandrási parasztfelkelés (1735) - a) Az előzmények

György uram, még (míg) az utcán Arató János házáig gyött, meddig csak nyolc vagy kilenc ház vagyon, következendő verettetéseket tette mentében: Elsőt megverette Király Józsefet, mintegy 14 vagy 15 esztendős gyereket, belékötelőzvén azért, mintha elszökött volna Űjvárosrul. - Másodikát, a bátyját, Király Andrást, hogy miért nem jött ki az úr eleiben. - Harmadikat, Gúti Sándort, hogy tetszése szerint nem verte Király Andrást. - Negyediket, Kiss Ferencet azért, mintha Guti Sándort nem jól verte volna. - ötödiket, Szilágyi Bálintot azért, hogy szemben az úrral odaérkezésével gyövén, előle a ház mellé elvonta magát. - Annakutána az úr hazamenvén, tiszttartóját ottan hagyván, verettette meg általa Király Józsi 55 esztendős anyját azért, hogy gyermekeit siratta, és 60 esztendős öreg apját azonképpen azért, hogy gyermekein sopánkodott."

11 A vármegye Andrásy kegyetlenkedéseivel kapcsolatban számos tanút hallgatott ki, és részletes jelentést tett a helytartótanácsnak. Az őrnagy fenyegetésekkel, ígérgetésekkel, kisebb-nagyobb kedvezményekkel, sőt ajándékokkal azon volt, hogy a tanúk visszavonják vallomásukat. A megfélemlített tanúk egy része módosította is vallomását: nem az őrnagy, hanem a tiszttartó verette meg őket. Andrásy György 1776-ban meghalt. Leányával a helytartótanács a károsultaknak némi kártérítést fizettetett, de a per csak a nyolcvanas években fejeződött be. XXI. PARASZTMOZGALMAK 1. A szentandrási parasztfelkelés (1735) a) Az előzmények A szentandrási lakosság 1719 és 1722 közt főleg Debrecen vidékéről települt ide. A szentandrási uradalmat a Száraz család Tolnay István volt megyei ügyésznek, illetve pénztárosnak adta haszonbérbe. Tolnay „szokatlanul" kegyetlenül bánt a szentandrásiakkal. 1725-ben úgy megverette őket, hogy emiatt panaszt tettek a megyénél.

1 - Hasonló könyörtelenséggel bánt a lakossággal Zaffiri Imre uradalmi pénztáros is. akivel Harruckern János György földesúr királyi engedély alapján az állami és megyei adót is szedette. Amikor a megye 1731 tavaszán 29 tanút hallgatott ki arra vonatkozólag, hogy a megye egyes községeiből hány adófizető mi okból szökött el, Vértesi György 35 éves szentandrásí lakos így vallott: „Tudja az fátens, hogy öten mentenek el kontribuensek (adófizetők) azon okbul, hogy konskripciónak (adóösszeírásnak) alkalmatosságával Zaffiri Imre uram szidta s fenyegette rútul őket, mondván: -Ilyenadták, megtanítlak benneteket!... Semmi repartíció (adókivetés) sem volt az nemes vármegyétől, midőn a német exekúciót (fegyveres katonai végrehajtást) reája küldötte az helység lakosaira, egy németnek adván két garast, ételt s italt." Böszörményi Pál szentandrási jegyző vallomása szerint „Kérvén bíró Vértesi György, hogy csendesítené magát, Zaffiri Imre uram azt felelte, mondván: - Csendesítem másoknak, de nem tinektek, oly rossz embereknek, mint ti vattok. Az ilyen dolgokért aggatnak föl egyenként benneteket. Szófogadatlanok vattok."

2 A szeníandrásiak és Tolnay István bérlő között annyira elmérgesedett a viszony, hogy a szentvidrásiak 1734-ben kétszer is felgyújtották a gyűlölt árendátor magtárát 199