Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIX. ÍNSÉGES ÉVEK - 4. Az 1847. évi ínségesek

A Bihar megyei román családok a legsanyarúbb körülmények közt még 1817. nyarán is itt tanyáztak. Velük kapcsolaban a főszolgabíró augusztus 6-i kurrense az alábbi utasítást adja: „Becsületes Elöljárók! Meghagyatik kegyelmeteknek, hogy az olyatén külföldi oláhokat, kik a helységekben fel s alá járnak, és magokat munkára nem adják, a kertek alatt lappanganak, feleségeikkel, gyermekeikkel koldultatnak, minden időhalasztás nélkül késérés alatt kiutasítsák eredeti helyekre."

15 A Békésbe átszivárgott Bihar megyei román jobbágyság miatt otthon maradt jobbágytársaik adóterhe elviselhetetlen magasra nőtt. Ezért Bihar megye rendéi 1817. július 9-i közgyűlésükön végzést hoztak, melyet Békés megye valamennyi helységében kihirdettek: „Mivel a (Bihar megye) kebeléből kiköltözött számtalan jobbágyoknak távolléte miatt sok adó alatt lévő telekek az adófizetés teljesítésére nézve nagy rövidséget szenvednek, tehát megyei végzés szerént meghatároztatott, hogy az olyan kiköltözötteknek, kik a folyó esztendő Szent Mihály napjáig (szeptember 29-ig) honjokban vissza nem térnek, házaik és földjeik elvétettetvén, más lakosoknak fognak adattatni."

16 4. Az 1847. évi ínségesek A mindinkább súlyosbodó ínségről Szombathelyi Antal első alispán 1847. január 26-i körlevelében ezt írta az elöljáróknak: „(Minden erőnket oda kell összpontosítani, hogy) a hideg részvétlenség miatt felebarátunk, kinek vállai közterhek alatt annyit görnyedtek, kinek verejtéke után többünkre annyi jó nap derült, ki ne múljék... Igen könnyen megtörténhető, hogy mindenből kifogyunk, és mert emberélet fekszik leikünkön, az közpénztárhoz is hozzá fogunk nyúlni, melybe pedig jelenleg 22 pengő forintnál több nincsen... Pénz az első, amit teremtenünk kell, és legyen bárhonnan, csak legyen! Nem kell felakadni e részben a tehetősbek mentegetésén, mert... ami által többen tönkrementek, mások pénzt gyűjthettek, sőt többen gazdagokká lettének."

17 Különösen nehéz volt a helyzet a nemrég települt Bánomfalván, ahol egyetlen módosabb gazda sem volt, aki a többín segíthetett volna. Róluk Jugovics József szolgabíró 1847. január 31-én ezt jelentette az alispánnak: „A szegényebb nép, minő e gyarmatot (települést) is lakja, csaknem karácsonyig kint dolgozhatott, ostoroskodhatott* pásztorkodhatott, vagy más módon élelmét megkereshette. Csak mióta a keményebb idő szorította e siralom völgyébe - mely nevével (Bánomfalva) hordja már a szükséget egy nagyobb részét a gyülevész népnek, azóta kezdtek változni a környülállások (körülmények) ... A helységben egy tehetősebb gazda nem létezik, aki akár új, akár jövő munka vagy bármi ilynemű cím alatt előlegezhetne,... mert az a betyár, csikós, gulyás, juhász, kanász és ki tudja, ki más a csongrádi vidékről és más minden szegletről ide télire beszorult,... alig várja a tavaszt, az üres tarisznyát a vállára vetve, odébb áll. Az ilyeneknek pedig valamit előlegezni munka féjibe is bajos dolog, pedig ez éli ki mindenéből a sógor, koma, de már egy kis putrira vergődött szegény bánomfalusi embert."

18 1847. március 2-án Varga János magyar gyulai bíró ezt jelentette a szolgabírónak: „1. Miután a városunkbeli szűkölködők minden kihirdetésen és vizsgálódáson kívül (nélkül) is 400 családon felül jelentették magokat, úgy reményijük, hogy azoknak szükségére az új termésig vagyis a még hátralévő 5 hónapokra kívántatna mintegy 1200 köböl gabona. - 2. Segedelmi forrásaink vágynak a tűzi pénztárunkba 8715 Ft 16 kr és a koldusok pénztárába különösen (külön) 1017 Ft 4 kr, melyek mind kamaton kínt lévén, már fel is mondattak."

19 Ugyanakkor Schriffert Mátyás németgyulai bíró ezt jelentette: „ ... Jelentjük továbbá alázatosan, hogy jóllehet városunkban a szükség és ínség nyomasztó és kevés La194