Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIX. ÍNSÉGES ÉVEK - 5. Ínségesek a Tisza—Maros-szabályozási munkálatoknál (1847)

kosaink találtatnának még a földet bíró lakosaink közül is, kiknek élelmére még most ís búzája lenne, és kenyeret vagy búzát a piacon venni ne kénteleníttetne, mégis valamint a házzal és egyéb fekvő javakkal bíró, úgy a vagyontalan szegények közül is ez ideig, Istennek hála, éhen egy sem halt meg, akár kölcsönnel, akár kéregetéssel távolították el magoktól s család jóktól a rémítő éhenhalást."

20 Ezekről a koldulásra szorult gyulai ínségesekről Ambrus Lajos gyulai központi szolgabíró 1847. február 23-i körlevelében ezt írta: „Különösen e két Gyulában azok, kik eddig is koldulásból éltek, vagy kik ez idő szerint... magokat erre reászánják, s az elöljárók bírálata szerént arra érdemesék is, jeggyel láttassanak el, s egyszersmind hirdetés útján tudattassék a lakossággal, hogy miként ismerhetnek azokra, kiknek segedelmet adni azoknak, kiktől telik, keresztényi szent kötelesség,... hogy a koldulászati jeggyel ellátott lakostársaink... éhhaláli szükséggel ne küzdjenek."

21 5. ínségesek a Tisza-Maros-szabályozási munkálatoknál (1847) Az 1847. évi ínséges esztendőben, amikor sem az uraságnál, sem a nagyobb gazdáknál semmiféle munkaalkalom nem. kínálkozott, nagy érdeklődést keltett a Csongrádi Tiszaszabályozó Társulat által kezdett nagyszabású munkálatok híre. Jugovics József orosházi szolgabíró 1847. február 13-i körlevelében a következő hirdetmény közhírré tételét rendelte el: „A holnapi napon templom előtt tegyék közhírré, hogy a Maros szabályozásával a Tápéi-rév közelében 4-5000 ember dolgot találhat minden órán... A munka fizetésrendje ez: Egy köböltől (kubiköltől) fizettetik az alacsonyabb, de dolgozható helyen egy pengő forint, az emelkedettebb helyen 42 kr pengő pénzben. A földet elegyengető napszámosoknak naponként 200 pengő krajcár... A munkásoknak a társulat ad ásót, talicskát, deszkát, amin a földet felhordhatja. Tehát csupán egy favagy vaslapátot szükséges odavinni. A fizetés minden szombaton történik, a munkás pedig a helyszínen olcsó áron kenyeret, szalonnát, tarhonyát és egyéb élelembelieket hitelbe kap." Gondoskodás történik szállásról és tüzelőanyagról is.

22 A munkálatok vezetői, úgy látszik, nem voltak felkészülve arra, hogy oly hatalmas tömeg fog odaözönölni. Mint Jugovics szolgabíró a csalódottan visszatért munkások szava alapján jelentette az alispánnak, az ígért nádpajták közül csak egy volt készen, s így a munkások nagy része fedél nélkül maradt. „Földárja miatt munkálódni éppen lehetetlen,.. . úgyhogy egy ásónyomnyira sem lehet dolgozni... (A munka) úgy megy, hogy a híg sárt taiicskába rakva, kettő a kerékre kötött kötelet elöl húzza a sárba, egy a talicskát taszítja mindenütt sárba... (Ezt a munkát) vállalni nem lehetett, mert a munka terhes és magát ki nem fizethető, mivel a szegény embernek nemcsak csizmáját, de egyéb öltözetét is pár nap alatt elrongálja, megemészti... Kenyerükből kifogyva, igen drága áron, 2 Ft 30 kr, sőt utóbb 3 forintért alég kaphattak kenyeret. annyit, mellyel... biztató ígéretek mellett tett útjokból hazatérhessenek. A tüzelővel való ellátásról csak annyi volt igaz, hogy aki a vízbe, pocsolyába kakás nádat késsel vagdalgatott, az oztán tüzelhetett ís."

23 A szűkölködők ügyét intéző mezei választmány megbízásából Jugovics szolgabíró a helyszínen járt, és tapasztalatairól március 17-én feltűnően megnyugtató jelentésben számolt be: „1. A hely színére érkeztemmel 2000 embernél többet találtam... Megyénkből legkevesebb volt. köztök, szám szerint mintegy 60 gyulai, orosházi, komlósi, szentandrási, gyomai, innét-onnét 2-3 más helyről valók is ... Dolgozni lehet, aki akar, és nem tunya, ez innét kitetszik. 13* 195