Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

A. A KAMARAI KORSZAK (1694—1720) - IV. HATÁRPEREK - 1. A Gyula és Vári közti határperek (1718)

jégeső által életjeiknek (kenyérgabonáiknak) elpusztulása miatt jobbára a földnek semmi beneficiumát nem experiálhatták (jótéteményét, hasznát nem tapasztalhatták)."

38 A vármegye a sok szökés miatt már az első évben, 1715. november 14-én kénytelen volt olyan végzést hozni, hogy „a jobbágyoknak egyik helyről vagy a megyéből való átköltözése összes javaiknak elveszítése alatt tilalmaztatifc, úgyszintén, hogy minden egyes falu az ilyetén elköltözötteket üldözni és elfogni köteles 500 Ft büntetés alatt. Ha pedig elfogják a szökevényt, az illető javainak egyik fele a vármegyét illeti, másik fele pedig az elfogó és a fiskus (kincstár) vagyis a földesúr közt felosztatni rendeltetik."

39 IV. HATÁRPEREK Az egyes helységek közötti határperekben kihallgatott tanúik meglepő határozottsággal nevezik meg a vitatott határ egyes pontjainak hagyományos, nemegyszer középkori eredetű nevét. Vannak, akik pontosan emlékeznek a török világban történt határjárásokra is. így például egy 60 éves székudvari lakos 1723-ban azt vallja egy Gyula és Varsány közti határperben, hogy „a törökök idejében az előbb említett Eleken tartózkodott, és jól emlékezik az Elek és Gyula közt a török birtokosok és lakosok által tett határjárásra."

40 1. A Gyula és Vári közti hat ár per (1718) A Gyula és Vári közti határvita (kivizsgálására kiküldött megyei bizottság 1718. március 31-ón tanúkat hallgatott ki Váriban. A tanúknak két kérdésre kellett válaszolniuk: „1. Tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú, vári határ ha Gyula felől egész a Gyula alatt való patakig menne-e, és onnan melyre fordulna ki a Farkas-halom felé, onnét merre jőne bé Gyulavarsán felé? 2. Midőn a pogány bírta ezen keresztyén országot, a vári török úr határát felhányatta volna Gyula és Vári között, aztán meddig bírta, és meddig decimáltanak (dézsmáltak), a gyulai törökök is a vári földesuraiknak szőlőjöktől és búzájuktul meddig fizettek volna decimát (dézsmát) és pénzbeli taksát?" Az első tanú, a kb. 57 éves Szabó Sándor sarkadi nemes így vallott: „Hallotta az öreg Szűcs Janóstul, Isi is vári lakos, emberséges öregember volt, hajón menvén véle a Foktőnél, mely Gyula és Vári között való patak, ezt mondván az öregember: - öcsémuram, ez a fok a vári és gyulai határ. Emlékezzék kegyelmed, a halomra mégyen egyenesen. De a halomnak nevét nem tudom. A pataknak felét Gyulához, felét Várihoz tartották." A 2. tanú, a kb. 54 éves Nagy Szabó György sarkadi nemes volt. Így vallott: „Hallotta Szűcs János Öregembertül, ki is vári lakos volt... Mikor Gyula és Vári között való pataknál mentünk, mondotta azon öregember, hogy - Szabó György, reá emlékezzél, ez Vári és Gyula között való határ a patak közepi. Én mondottam: - Hát hogy van, hogy a gyulai törököknek vetemények van az (vári) határon? ,, Arra azt mondotta az öregember: 18